„A tanárok úgy segítenek fejlődni, hogy közben önmagunk maradhatunk, mindenkinek megmarad a rá jellemző stílusa.”
Komár Sabrina Divat- és textiltervezés mesterszakunkon diplomázott. Tanulmányai során számos projektben vett részt, munkáit láthattuk a Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában, idén tavasszal bemutatta munkáját az első online Művészeti és Diákköri Konferencia intézményi fordulóján, és részt vett az Admirer Kft-vel közös termékfejlesztési projektben, ahol egy organikus kutyafekhelyet tervezett.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is művészi beállítottságú voltam egy nem művészi beállítottságú családban, így az életem nem úgy alakult korábban, hogy ezen a területen tanulhattam. Folyamatosan kerestem az utam, fejlesztettem magam, írtam, fotóztam, kézműveskedtem. Úgy nyolc éve autodidakta módon táskakészítéssel kezdtem foglalkozni, majd pár éve ez már kevésnek bizonyult számomra, ezért elvégeztem egy okj-s végzettséget adó divattervezői iskolát. Itt ébredtem rá arra, mennyire imádok mindennek az alapjával, magával az anyaggal foglalkozni, különböző anyagmanipulációs technikákat kipróbálni.
Miért ezt a szakot választottad?
Mert szerettem volna a textilekkel kapcsolatban gyakorlatorientált képzés során még többet tanulni, fejlődni, a textilt én magam létrehozni, erre pedig úgy láttam, hogy egyetemi keretek közöttvan a legjobb esélyem.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Közgazdászként végeztem, de őszintén, mindig is távol állt tőlem az a világ, így kis kerülővel, de végre megtaláltam a helyem a METU Divat- és textiltervezés mesterképzésének textiltervezés specializációján.
Mi inspirál?
Legfőbb inspirációs forrásom önmagam vagyok, az érzéseim, élményeim, a világról és önmagamról alkotott gondolataim. Talán nem is baj, hogy idősebb fejjel, ezáltal számos tapasztalattal a hátam mögött vágtam bele a művészeti egyetemi tanulmányaimba.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Több kedvenc munkám is volt, itt most kettőt emelnék ki. A surFace projektem során a fotográfiából, pontosabban a fotogramokból és az önarcképekből indultam ki, és ez alapján hoztam létre egy szövött textil kollekciót a saját arcvonalam segítségével.
A harmadik félévre sokkal magabiztosabb lettem a mintatervezés területén, így innen a villamos üléshuzat tervezést emelném ki a Közlekedési Múzeum megbízásából.
A Közösségi firka projektem során a mintatervezés előtt főbb budapesti közlekedési csomópontokban, illetve az egyetemen kértem meg ismeretlen embereket, hogy rajzoljanak nekem egy villamost csak úgy fejből, gyorsan. Gyerektől nyugdíjasig nagy örömmel firkáltak nekem az emberek, közel 150 rajz gyűlt össze, ezeket átválogattam, digitalizáltam, majd elkészítettem belőlük a mintákat. Míg gyűltek a rajzok, addig sem tétlenkedtem, és más mintacsaládokat is terveztem.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám egy meglehetősen személyes és érzékeny projekt. Mindig is kerestem az önkifejezés útjait, szerettem volna önmagamat jobban megismerni. Ez annak tükrében, hogy mentális betegséggel kell együtt élnem, nem is olyan egyszerű. Betegségem szorongásalapú. Nap mint nap küzdök a saját elmémmel, a gondolataimmal, negatív forgatókönyveket gyártok, kognitív torzítok. Minden sejtem zsizseg, az érzékelésem torzul. Sokszor mondják, akik ismernek: nem látszik rajtad!, ezért diplomamunkám címének is ezt választottam. Év eleje óta egy fotográfiai önarcképnaplót is vezetek a megküzdési stratégiám részeként, ugyanis a fotográfia szintén nagyon fontos szerepet tölt be az életemben.
Diplomamunkám során egy maszkot hoztam létre élő anyagból, azaz kombucha bőrből, ezzel a maszkkal az arcom különböző stációkban történő torzításait valósítottam meg, mintegy a bennem lezajló lelki folyamatok szimbólumaként. Egy maszk, amely nem elrejt, hanem felfed. A szinte bőrszerű sík felülettől eljutok a struktúra által összerántott, kiszáradt, felismerhetetlenségig torzult állapotig. Azonban ez az állapot nem állandó, az élő anyag képes újra bőrszerű lenni, „lélegezni”, ahogy én is képes vagyok visszanyerni az érzékelésem, önmagam. Ez egy örök körfolyamat, míg élek.
A kombucha bőr tulajdonképpen bakteriális cellulóz, melyet baktériumok és élesztőgombák szimbiotikus közössége alkot. A bőrszerű, áttetsző, tenyészthető matéria, élő anyag, én hozom létre. A folyamat része vagyok, én teremtem meg a fejlődéséhez szükséges közeget, akár a saját szorongásaimét. Sajnos a mentális betegségek, mint téma ma még mindig tabunak számít, számos stigma tapad hozzá, nagyon sokan emiatt nem mernek segítséget kérni. Remélem, a munkámmal sikerül a téma iránt érzékenyíteni.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A tanáraimtól nagyon sok segítséget kaptam, nemcsak a konzultációk során, hanem azon kívül is, illetve számos izgalmas projekt során sajátíthattam el a tervezői gondolkodás folyamatát.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mindenképpen említésre méltó a tanárok szakértelme, a barátságos, inspiráló légkör. A tanárok úgy segítenek fejlődni, hogy közben önmagunk maradhatunk, mindenkinek megmarad a rá jellemző stílusa.
Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a diplomamunkámmal kapcsolatban mind tanároktól és az opponensemtől, mind pedig ismerőseimtől, ezek megerősítenek abban, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Rendhagyó év volt ez az idei, ezért online védtük meg a diplomamunkánkat. Alapvetően szorongó típus vagyok, így számomra pozitívum volt, hogy az otthonom nyugalmában tudtam prezentálni a munkám.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretném a diplomamunkámat tovább fejleszteni, egy sorozattá kiterjeszteni, ember nagyságú maszkokat létrehozni, a téma iránt érzékenyíteni. A kombuchával, mint anyaggal és a struktúrámmal kapcsolatos kísérleteimet is folytatom. Idén sajnos lekéstem a doktori iskolába való jelentkezésről, de jövőre szeretném mindenképpen megpróbálni.
