Kiss Nóra / Animáció alapszak

„Ha kellően figyelmes az ember, bárhonnan meríthet alapot. Képek, könyvek, egy-egy mondat a körülötte lévő emberektől.”

Nóra Animáció alapszakunkon végzett. Az animáció gyerekkori vágya volt, amiről az első elutasítás után lemondott, végül évek múltával mégis váltott és megvalósította álmát. Azt vallja: meg kell találni azt, ami leköt, ami igazi flow-élményt nyújt és azt nem szabad elengedni. Neki ilyen az animáció, és a METU adta meg azt a lehetőséget, hogy megélhesse az álmát.

 


Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Két tantárgy volt, amit mindig is szerettem, és amiben kiemelkedő voltam. Az informatika és a rajz. Az animáció pedig pont ennek a kettőnek a gyermeke, így egyértelműen kínálta magát, hogy ez az én utam.

Miért ezt a szakot választottad?
10 évvel ezelőtt, mikor a továbbtanulásról kellett döntenem, nem volt olyan sok választási lehetőségem, pedig már akkor is érdekelt ez a szak. Ha jól emlékszem hat embert vettek fel államilag támogatottan, szóval minimum egy Picasso-nak kellett lenni. Én azért megpróbáltam, és persze akkor el is buktam, így programozást kezdtem el tanulni. Közben munkába álltam, több évet eltöltöttem egy cégnél. Majd egy nap újra elém fújta a szél az animációt, én pedig jelnek vettem. Túl rövid az élet, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit szeretünk, ezért újra belevágtam, beadtam a jelentkezésemet. Felborítottam mindent magam körül, hogy kitanulhassam ezt a szakmát, és ezt azóta sem bántam meg.



Mi inspirál?
Eddig projektfüggő volt, hogy melyik mit hozott ki belőlem. Más, ha van egy alap feladat vagy szituáció, amit meg kell oldani filmben, mintha szabadon azt talál ki az ember, amit csak akar. Ilyen volt a diplomafilm is, kezdetben meg is rémisztett ez a nagy szabadság, nem egyszerű teremteni valamit a semmiből. Nekem eddig legtöbbször a saját életemből jöttek az ötletek. Egy érzéshez bevillant egy kép vagy egy jelenet, és megpróbáltam beleszőni egy történetbe. Ha kellően figyelmes az ember, bárhonnan meríthet alapot. Képek, könyvek, egy-egy mondat a körülötte lévő emberektől.  

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Rettentő nehéz kérdés vagy kérés, hogy válasszak közülük. Túlzás nélkül én a gyakorlati óráink 90%-át imádtam. Mint egy rajongó, akit beengednek a backstage-be, kb. így éltem meg a dolgokat. Talán négy van, amik egy hangyányit jobban a szívemhez nőttek.
Az első, amikor 2017-ben beajánlottak, hogy tervezzem meg a METU által szervezett TEDx esemény szignálját. Ez volt az első éles munkám, ügyféllel, határidővel, fizetéssel. Megtiszteltetésként éltem meg és egy visszacsatolásnak, hogy jó irányba indultam el.


A második a KAFF-os szignál filmem. A legyártása nehéz szülés volt, mert tapasztalatlan is voltam a 3D terén, és mert nem ez volt az első ötletem, amit nagyon sokáig nem is tudtam elengedni. De a végeredmény, hogy beválogatták a fesztivál programjába, az valami mennyei érzés volt és egy újabb feedback.

 


A harmadik az a 2. évben készült bábos filmünk, amit Jenei Dorottyával rendeztünk közösen, és azt a címet adtuk neki, hogy Házasbárd. A báb animálás alapjait kellett elsajátítani, és azt is, hogy mennyi mindenre kell figyelni egy díszlet megtervezésénél és összerakásánál. Más gondolkodást igényelt az egész folyamat, és a legnagyobb része manuális. Főleg ezért volt az egyik kedvencem. Itt nem számolt ki semmit helyetted a számítógép, nekünk kellett mindent megcsinálni a két kezünkkel.

 

 

Az utolsó pedig a 3. félévben készült Switch című film, amit Csánki Zsófival rendeztünk. Hamlet egy adott részletére kellett kitalálni egy történetet úgy, hogy a szöveghez nem lehetett hozzá nyúlni. Nagyon korán meg volt az ötlet, és hozzá a megfelelő társ is, és onnantól álomszerűen működött minden. A film témája is közel áll hozzám, a jövőben szeretnék hasonlókat készíteni. Rengeteget tanultam akkor magamról, fél év alatt ugrásszerűen sokat fejlődtem, ezzel a feladattal értettem meg igazán a film tervezési és gyártási folyamatát. Szerintem remek alkotó páros voltunk, kiegészítettük egymást. Imádtam minden percét, az első megbeszéléstől az utolsó tollvonásig.

 


Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Nekem nem volt egy régóta dédelgetett ötletem, sőt a kedvelt elbeszélési módok is évről-évre változtak bennem. A diploma év előtti nyáron egy borzalmasan hosszú bicikliúton csapott belém az ihlet, mikor két irtó nehéz szatyorral és egy táskával a hátamon küzdöttem a kilométerekkel miközben esett az eső. Így utólag inkább azt mondanám, hogy a téma talált meg engem, amit úgy alakítottam, hogy valami köze legyen hozzám. Így lett az Inner rooms egyetlen egy karakter története, aki egy letargiába esett nő, önmagával vívott harcát mutatja be és azt, hogy hogyan mászik ki ebből a mélypontból.

 


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Ma is aktívan a szakmában alkotó tanároktól tanulhattam, remek technikai felszereltségű termekben és szerintem amiből a legtöbbet tudok majd profitálni később, azok a kapcsolataim, amiket az iskolai évek során szereztem. Minimális volt a tudásom a szakmáról, mikor 2015-ben elkezdtem az iskolát, most pedig, 2018-ban elmondhatom, hogy rendeztem egy filmet. 3 év alatt juttatott el idáig az egyetem, sőt ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor csak 2, mert az utolsó év csak a diplomafilmről szólt már. 

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Itt kihozzák belőled a maximumot, segítenek megtalálni azt, amiben a legjobb lehetsz, de ehhez az is kell, hogy kellően elszánt legyél, céltudatos és nyitott. Ha ez meg van, akkor ne habozz!

Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Még nem igazán fogtam fel mit is értem el. Egyszerre rossz és jó. Sajnálom, hogy vége van, de izgatottam várom az új dolgokat is.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nem az a tipikus védés, amit elképzel egy diák, hogy hónapokig tételeket magol, majd vért izzad egy kettesért. A diplomafilm magáért beszél, mindent megmutat az éppen aktuális tudásodról, és arról is, hogy mennyi energiát öltél bele. Az utána lévő beszélgetés is már csak amolyan formalitás. A legjobb jegyet kaptam, még sem vagyok 100%-ig elégedett, azt hiszem ez mindent el is árul rólam. Az élmény maga jó volt, de azért nem a kedvenc napjaim egyike. De az utána lévő közös nagy beszélgetés, év lezárás a közeli bárban tanárokkal, diákokkal együtt, az már óriási volt. Nem egy megszokott dolog ez se, hogy a tanáraid ennyire közvetlenek és nyitottak.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Munka, munka, munka! Munkát szerezni animációs területen, nagyjából bármit, akár külföldön is. Animálni más filmekben, még több tapasztalatot gyűjteni. Közben pedig szeretnék saját filmet is csinálni, de csak miután kipihentem a diplomafilmet.