„Amikor egy fotóriporter a helyszínre érkezik, nem mindig tudja mi vár rá, de meg kell oldania a feladatot, méghozzá jól. Ezt a kihívást szeretem.”
Tamás Fotográfia alapszakunk fotóriporter specializációján diplomázott. Számára a fotózás örök kihívás, a megoldandó feladat és az ebben rejlő mozgalmasság az inspiráló. Megörökíteni a pillanatot úgy, ahogy akkor és ott ő látja. Az egyetemi évek alatt számos METU-s eseményen - nyílt napok, kiállítás megnyitók, diplomavédések - készített fotósorozatot, amelyek az intézmény felületein - honlap, közösségi oldalak, kiadványok - folyamatosan felbukkannak, hiszen egy belső szem a legjobb az egyetemen zajló élet leghűbb bemutatására.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Még általános iskola előtt apukámtól mindig kölcsönkaptam a fényképezőgépét, amellyel nagyon szerettem fotózni az állatokat, bogarakat, darazsakat a kertben. Valószínű, hogy ennek hatására kezdtem el néhány év után a természetfotózással komolyabban foglalkozni. Ez alatt a pár év alatt biztossá vált bennem, hogy fotós szeretnék lenni, így amikor választanom kellett, hogy milyen középiskolát válasszak, már csak az volt szempont, hogy hol lehet fotográfiát tanulni. Az elején természetfotózással foglalkoztam a legtöbbet, ám ez az idő múlásával formálódott, kicsit háttérbe szorult, és elkezdtem más műfajokban is mozgolódni. Mára már főként fotóriporterként dolgozom. Persze a természet a mai napig megmaradt, és imádom ezt a területet is. Úgy éreztem mindenképp szeretnék még tovább fejlődni, ezért jelentkeztem az Egyetemre.
Miért ezt a szakot választottad?
Az Egyetemen Fotográfia szakra jártam, azon belül is fotóriporter specializáción diplomáztam. Az, hogy fotográfia szakra jelentkeztem egyértelmű volt, és a fotóriporter szakirány választása is szintén tudatosan történt. Ahogy említettem, a természetfotózással vált az életem meghatározó részévé a fotográfia és ezáltal bennem maradt az, hogy szeretem az akciókat és szeretek a téma után menni. Nekem, ha egy műteremben kell fotózni és minden tényezőt én befolyásolhatok, kicsit unalmas. Persze ez emberfüggő. Azt szeretem, ha akció van, és ha kicsit alá van rendelve a fotós a történéseknek. Egy fotóriport készítése közben fontos dolog a szerencse. Néha kiszámíthatatlan, de ezáltal izgalmas. Talán ezért szeretem a mozgalmasabb témákat. Hiába tudja pontosan a fotós, hogy mit szeretne lefotózni, a körülmények befolyásolhatják. Amikor egy fotóriporter a helyszínre érkezik, nem mindig tudja mi vár rá, de meg kell oldania a feladatot, méghozzá jól. Ezt a kihívást szeretem.
Mi inspirál?
Nagyon sok minden. Nagyon inspiráló számomra, ha egy fotóssal beszélgetek akár az én, akár a saját munkájáról. Vagy csak egyszerűen látok egy fotósorozatot az interneten, egy kiállításon, amire azt mondom, de jó lett volna, ha ezt én csinálom meg. Az is nagyon előre visz, amikor egy általam elismert fotós megbízik bennem, és rám mer bízni bizonyos fotózásokat, munkákat. Szerencsére ebben is gyakran van, illetve volt részem.
Sokszor saját magamat is inspirálom. Tudni kell rólam, hogy általában nem teljesen vagyok megelégedve az általam készített képekkel, így mindig bennem van az, hogy ennél legközelebb jobbat kell csinálni. Úgy gondolom ez így jó és természetes, hiszen így lehetőségem van a folyamatos fejlődésre, mindig jobbra törekszem.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Elsőként egy boksz edzőről készült fotóriportot emelnék ki. Azért ez az egyik kedvencem, mert több hónapon keresztül készült és még mindig érzek magamban energiát arra, hogy folytassam. Szilágyi Dénes a Magányos Farkasok Ökölvívó Egyesület vezetője és edzője. Egy 7. Kerületi pincében tartja az edzéseket az egyesület tagjainak, sokszor eléggé mostoha körülmények között.
A következő fotósorozat egy multimédiás anyag volt, tehát hang is kapcsolódott a képekhez. Vári Gyula többszörös világbajnok vadászpilótáról szól, aki nyugdíjazása óta is aktívan repül Jak-52 es repülőgépével. Nagy élmény volt ezt a munkát készíteni és itt szóba is kerülhet az, ami szerintem a fotóriporter hivatás nagy előnye: olyan helyekre juthatok el és olyan dolgokat láthatok, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségem.
Végül a 2015-ös fesztiválszezonban készült képekből emelnék ki néhányat. Ezek gyakorlati időm alatt készültek, az Index.hu számára. Azért szeretem nagyon ezeket a képeket, mert ezek voltak az első olyan fotók, amelyek megjelentek egy nagy médiumban. Illetve, itt tanultam meg szerkesztőségben és újságíróval dolgozni.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám témája egy Elvis Presley imitátor volt, aki Miskolci Elvis néven járja az országot. Ő Nádaski Attila, több mint tíz éve foglalkozik ezzel és szinte minden hétvégén van fellépése. Az egész úgy indult, hogy Hajdú D. András egyik féléves feladatára kerestem témát. Egy projekt már folyamatban volt, de én szerettem volna elkezdeni egy újat. Eszembe jutott, hogy van Miskolcon egy Elvis imitátor és talán érdekes lehet. Elmentem hozzá és két fotózás után úgy döntöttünk, hogy ez diplomamunka lesz. Így Hajdú D. András lett a diploma konzulensem. Nagyon sok segítséget és főként inspirációt kaptam tőle. Azért is döntöttem amellett, hogy ez lesz a téma, mert szerettem volna kicsit különleges dolgot mutatni, olyat, ami nem szomorú történet. Ez a téma nem szokványos és vizuálisan is figyelemfelkeltő. A diploma után nem hagytam abba a fotózást, így ez a fotóriport folyamatosan bővül és fejlődik.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
A diplomavédés után szinte rögtön elkezdtem dolgozni, mint fotóriporter és képszerkesztő. Ezen felül szeretnék egyéni projekteteket és fotóriportokat is készíteni. Szeretnék minél többet fejlődni és minél többet fényképezni.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Átformálódott a fotózáshoz való hozzáállásom és technikailag is nagyon sokat változtam. Komolyodtam. Amit az Egyetem erősségének tartok, azok a tanárok. Olyan emberek tanítottak és olyan embereket ismertem meg személyesen, akikről eddigi fotográfiai tanulmányaim során tanultam. Ez nagyon nagy dolog volt számomra. Nagyon sok kapcsolatra tettem szert, személyesen ismerem az ország vezető fotóriportereit. Ez egyértelműen az egyetemnek köszönhető. Ha jól választasz gyakorlati helyet, és komolyan veszed, amit csinálsz majdnem biztos a siker és el is tudsz majd helyezkedni. A jelenlegi munkámat is ennek köszönhetem.
