Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility Kapui Kevin / Építőművész - Belsőépítész tervező specializáción mesterszak | Budapesti Metropolitan Egyetem

Kapui Kevin / Építőművész - Belsőépítész tervező specializáción mesterszak


Hogyan mutatnád be magad a világnak? 

Szerintem nekünk tervezőknek nem csak az alkotás a feladatunk. Meghatározó személyiségek is vagyunk, akik az emberek ízlését is formálják. Ezért tényleg fontosnak tartom, hogy egyedi személyiségek alkossanak nálunk. Az fogja előre vinni az emberek kultúráját, ha elhivatott tervező művészek munkái veszik őket körül. Lényeges, hogy a magyar ember nyitottan álljon a világ felé. Az újtól, mástól való elzárkózás soha nem vitte a világot előre, csak félelmet szült. 


Miért gondoltad annak idején, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem lesz a neked való iskola?  

Mielőtt jelentkeztem volna az alapképzésünkre, én is végig jártam az összes egyetemet: nyílt napok, továbbtanulási könyv, internet, interjúk, minden információt próbáltam beszerezni. De az igazat megvallva, a felvételinél éreztem leginkább, hogy ezt szeretném. Találkoztam a felvételiző társaimmal, a felvételiztető tanáraimmal. Akkor éreztem a lehetőségét, hogy ezt elérhetem, az enyém lehet és otthonosan éreztem magam. 


Milyen jó tanácsot adnál egy most felvételizőnek?  

Aki hozzánk felvételizik, annak azt tanácsolnám, hogy járjon a világban nyitott szemmel. Merjen szárnyalni, merjen nagyot álmodni, kísérletezzen, és ne féljen megmutatni magát. Én semmit se változtatnék, nekem az egyetemen az volt az utam, hogy megnyíljak és rátaláljak magamra, ez egyfajta személyiség fejlődés is volt.  

A Metropolitan egy szabad, önálló egyetem. Ez volt számomra a legfontosabb. A művészetet nem lehet befolyásolni, erőszakkal irányítani. Ezért volt különösen fontos, hogy ne szabjanak határokat, engedjék, hogy kialakulhasson a saját stílusom, véleményem. Ez szerintem a METU egyik legnagyobb erénye. Itt az lehetek, aki csak lenni szeretnék és ebben segítenek a mestereink.  

Amíg csak távolból vizsgálódtam, teljesen mást vártam. Ahogy már említettem a személyes felvételin éreztem először az egyetem igazi szellemiségét. Aztán jöttek az egyetemi évek, ahol meglepetés volt, hogy mennyire gyakorlatias a képzés. Megtanítanak kreatívan tervezni. Nem kapunk semmiből se kész palettát vagy kőbe vésett szabályokat, hanem megmutatják, hogyan legyünk önálló alkotók, egyéni hanggal. Idén már tervezem a diplomámat, készülődöm, vizsgálódok és úgy érzem, egy biztos háttérrel rendelkezem, emiatt már nagyon várom, hogy teljes erőbedobással arra fókuszáljak. 


Miért pont ezt a szakot választottad? 

Az építészetet soha nem lehetett önmagában vizsgálni. Ez egy adott kor kultúrájának mércéje. És a művészeti ágak közül is önállónak mondhatjuk. Hiszen itt nem csak nézőkről, hanem a teret használókról is beszélünk. Egy épület elhelyezése oda-vissza kölcsönhatásban áll a környezettel és magával az épülettel. A belső terek szintén szorosan kapcsolódnak ezen kontextushoz. A tervező beengedi a természetet az épületbe. A belső tereket időszakosan használjuk, úgy tekintünk az épületre, mint egy hártyára, ami be- és kiengedi az embereket. Ez a felelősségteljes gondolat, hogy az emberek környezetkultúrájának egy alkotó figurája lehetek, vonzott mindig ebben a szakban. 


Melyik a kedvenc helyed az egyetemen?  

A Rózsa utcai épület 3. emeletén van a szakunk legtöbb órája. “Üveg kalickának” szoktuk hívni, mert a folyosótól üvegablakok választják el. Ennek a helynek van szerintem a legjobb hangulata. Ott mindenki megfordul, a szint közepén helyezkedik el, ezért az ember sosincs társaság nélkül. Ez picit mindenkié és kötetlenül lehet benne bármit csinálni. Vagy még ott van a könyvtár, amihez egy régi fa lépcső vezet fel. Az benne a szép, hogy az amúgy belülről teljesen modernizált épületnek ez egy határvonala. Még mielőtt a könyvtár felköltözött volna, itt műtermek voltak. Számomra ez a lépcső mindig egy külön világot rejtett. A műtermekben egy teljesen átszellemült állapotba kerülök mindig. A régi fa lépcső megmászásával egy másik univerzumot érhettem el. 


 
Mesélj kicsit a szakodról! 

A szakom tekintetében én különbséget tennék alapképzés és mesterképzés között. Alapképzésen szerintem sok rávezető tantárgy van. Ezek a legfontosabbak: modellezés, makettezés, sok-sok műhelymunka, rajzolás, festés. Ezekben a tárgyakban kell lelazulni, elengedni a fantáziánkat, és kifejezni önmagunkat. A következő években ezeknek nagy szerepe lesz. Sőt, ez akár a tervezési metódust is eldönti. Szabadkézi rajzban fogok ötletelni vagy makettozva fogom bemutatni a konzultációk során az ötleteimet? Mikro-karton, vagy habkarton? Ezek mind a plasztikai önkifejezés eszközei lesznek. Én például skiccelni szoktam és leírom minden ötletemet egy noteszbe, rajzokkal illusztrálva, de nem ijedek meg akkor sem, ha tömeg-makettekben, koncepció makettekben kell az adott feladat tervezését folytatni. Sőt, ez fontos, mivel így válik igazán értelmezhetővé egy tér vagy egy épület. 

Később jönnek elő a tér alkotási feladatok, kisebb projektekben. Mire egy hallgató az alapdiplomájához ér, találkozik konkrét téri helyzetekkel is: családi ház, étterem, középület. A diplomamunkájában pedig egy elmélyült, elméleti kutatáson alapuló komoly munkát ad ki a kezéből, amelyet konzulensei kísérnek végig. Az építőművész mester képzés erősen épít az alapképzés ismereteire. Itt még nagyobb hangsúlyt kap a projektalapú oktatás. Az építészet művészet-orientált gondolkodásmódja kerül még inkább a fókuszba. Az alkotói szabadságot és a nyitott gondolkodást erősítik a kreatív feladatok. Tulajdonképpen ez a két év az egyéni stílus kísérletezéséről is szól, amelynek szintén a végkifejlete egy diplomamunka kialakítása, az itt megszerzett ismeretek alapján.  


Melyik a kedvenc tantárgyad? 

Várostervezés. Z. Halmágyi Judit vezetésével, mert olyan kérdésekre kaptam választ, amelyek egészen régóta foglalkoztatnak. Bújtatva, szinte minden projektünkben benne van ez a tantárgy. Nagy léptékben kell gondolkodni. Az oda-visszahatásokat vizsgálni. Ha hozunk egy döntést, milyen kimenetele lesz egy adott városi szerkezetben. De az Építészet Mesterei előadássorozat is nagyon inspiráló volt. Itt a magyar építészet neves alkotói tartanak előadásokat, saját terveik bemutatásával. Ezek nyilvános előadások voltak, az Octogon magazinban is megjelent az előadássorozat. Emiatt külön öröm volt látni, hogy nem csak a szak diákjaival telt meg az előadás, hanem külsős érdeklődőket, sőt más egyetemek hallgatóit is sikerült bevonzani. Egy ilyen esemény például egy jelentkezés előtt álló diáknak is egy remek alkalom lehet. 



A vírushelyzet miatt, idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap az online tanulás. Repüljünk vissza kicsit az időben: meséld el röviden a METU-hoz kapcsolódó kedvenc offline élményedet! 

A Rózsa utcai campushoz közelítve egyre több ismerős arc jön velem szembe. Lehetőség van bárkivel váltani pár szót, biztatni, vagy tanácsot kérni a másiktól. Nekem az egy klassz élmény, hogy ha bent vagyok az egyetemen, szakmai szintű párbeszédeket tudunk folytatni tanárokkal, diákokkal, kötetlen formában.  


Pozitív tapasztalás számodra az online tanulás?  

Tavaly márciusban az egyetem rekordsebességgel állt át az online oktatásra, ezzel szerintem egy új, izgalmas világot megnyitva a diákok és tanárok előtt. Diákként teljesen megszokott az online kapcsolattartás minden formája. De még nem dolgoztam online, csapatban. Legnagyobb meglepetésemre a kezdeti nehézségeket felváltotta egy nagyon eredményes, gyors és sikeres csapatmunka. Azóta azt tapasztalom, hogy ennek köszönhetően egy új tervezési metódust sikerült kialakítanom. Gyakorlatilag hétről-hétre online prezentációkat tartottam, minden skiccemet azonnal digitalizáltam, és ezeket feltöltöttem az online térbe. Év végéhez érve, visszanéztem a munkaközi terveimet és le tudtam követni, hogy milyen tervezői döntéseket hoztam. Láthatóvá vált, hogy melyik héten mennyit fejlesztettem a terven. Ez nekem is egy pozitív visszacsatolás volt, látni a terv folyamatábráját. 


 Miben látod a METU szupererejét?  

Sokszínű. A METU egy olyan művészeti képzésnek ad színteret, ahol nem mondják meg, hogy milyennek kell lenned, te mondod meg, hogy milyen vagy, ebben segítenek a tanárok. Az egyetem szupererejét tehát én a diákjaink egyediségében látom.  


Neked ki a kedvenc szuperhősöd?  

Nekem nincs kedvenc szuperhősöm. Viszont a Hihetetlen család című animációs filmet többször is megnéztem felnőttfejjel is. Először a képi világa fogott meg. Amerikai modernista épületek, tárgyak jelennek meg, egy szórakoztató szuperhősös filmben. Ha már animáció, a Toy Story is szenzációs. Buzz Lightyear humora verhetetlen. Rájuk nem példaképként tekintek, de mindig szórakoztatnak. 


Véleményed szerint ki a szakmád szuperhőse, kit tekintesz példaképednek?  

Akik minket tervezésre tanítanak az egyetemen, mind nyitott, szabad szellemű tanárok. Nem csak tanítanak, párhuzamosan aktív, alkotó építészek. Emiatt tőlük rengeteg szakmai fortélyt lehet ellesni. Nekem ők mind kiemelkedő művészek, remek emberek, akik rengeteg figyelmet szentelnek a diákjaikra. Akit személy szerint kiemelnék, egy régi diáktársam: Fehér Panni, vele az alapszakot együtt kezdtük el. Az ő szakmai elhivatottsága és energiája a mai napig ösztönzőleg hat rám. Pannit mindig nagy öröm látni, gyakran visszatér az egyetemre vendégelőadóként.  


Mi lenne a 3 szupererő, amit választanál magadnak?  

Rám nagyon nagy hatással volt az Eredet című film. Nem biztos, hogy ezt szupererőnek lehet nevezni. De talán egy olyan szupererőnek örülnék, amivel gondolat útján tudnék teremteni. Épületeket, tereket, hidakat, akár komplett városokat a semmiből felhúzni. Bár, ha jobban belegondolok, amikor egy bonyolult épületstruktúrát tervezek, az egy emergens folyamat. Fejben gyors döntések, amik magukba foglalják a következő eldöntendő lépést. Sok képlettel lehetne élni. De gondoljunk egy fára. Van egy mag, az, az ötlet. Az ötletben rejlik kódolva már a teljes tervünk. Ha elültetjük az ötletmagot, akkor végül sarjad belőle egy fa. Ez a tervezésnek a fizikai folyamata. Amikor végül egészen az apró részletekig kibontjuk a tervet. Ez szerintem önmagában egy szuperképesség. Ezenkívül mindig is érdekelt a pszichológia, az emberek személyisége. Szeretnék belelátni néha az emberek fejébe. És ha már három szuperképességet kell leírni, sokat gondolkozok a múlton, a jelenen és a jövőn. Ezért érdekelne az időutazás. De ha teljesen őszintének kell lennem, a szuperképességek nagy felelősséggel járnak.  


Milyennek képzeled a METU szuperhősét?  

Ezen sosem gondolkodtam. Valószínűleg azért sem, mert az egyetemünk erejét a diákjai adják. Ezért nem is tudnék neki egy konkrét karaktert adni. Talán nem is kell egy konkrét szuperhős. Mind azok vagyunk. 


Mit tanultál meg itt, ami sokat jelent számodra?  

Ami a legtöbbet jelenti számomra, hogy a komplex tervezői gondolkodást tanultam meg, ezenkívül sokat fejlődtem egy terv grafikai megjelenítésében. Ha lehetne, ez utóbbival még többet foglalkoznék. 

Hallgató helyett alkotó. Büszke vagyok rá, hogy minket arra buzdítanak, hogy hallassuk a hangunkat. A METU művészeti szakjain tanuló diákokat nem hallgattatják el, inkább cselekvésre ösztönzik. 


 Milyen oktató helyett mentor élményed van? 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert számtalan tanár tanított amióta itt tanulok. Van úgy, hogy egy feladatban még jobban el kell mélyülni. Ekkor bátran fel lehet keresni az egyetem más szakjainak tanárait, vagy diákjait. Sőt a tárgyalkotási feladatokat a formatervező szak tanárai tanítják nekünk. E miatt már eleve kialakul egy kommunikáció a két szak között. 


"Metropolitan. Az alkotóegyetem." Mit jelent ez számodra?  

Nyerő lépés lecserélni egy köznyelvbe beivódott kifejezést, egy sokkal találóbbra. A Metropolitan Egyetemen alkotók vannak, ebből kifolyólag a diákok alkotják az egyetem arcát. Ezért jött létre a nagyköveti program, hogy mi, nagykövetek a saját METU-s élményeinken keresztül tudjuk az érdeklődőknek közelebb hozni, hogy mit jelent alkotni. 


Miért jelentkeztél idén nagykövetnek?  

Tavaly jött velem szembe a lehetőség. Két kedves tanárom is ajánlott engem nagykövetnek, ez hihetetlen elismerés volt számomra. Számomra a legnagyobb motiváció az volt, hogy most visszaadhatok valamit az egyetemnek, a tanáraimnak és a szakmának. Nagy hangsúlyt fektetek a személyes történetekre. A METU művészeti karát az ott tanulók alkotják, formálják, ezáltal rajtunk, diákokon múlik, hogy milyen egyetemet teremtünk meg. 


Mit jelent számodra az alkotás szó?  

Az alkotás -, esetünkben tervezés - folyamatos döntések sorozatát jelenti. Ezért a környezetkultúra, amint már kifejtettem, nem csupán lexikális tudást igényel. Fontosabb, hogy mennyire tudjuk befogadni az információkat magunk körül, mennyire voltunk éhesek a tudásra, és mit hasznosítunk abból. Felesleges tudás nem létezik, csak döntések, hogy mennyire merjük saját magunkat beletenni egy projektbe. Szerintem az ember, mint individuum az alkotás maga. 


Milyen élményed kapcsolódik a METU alkotóegyetemességéhez? 

Szerintem az alkotási folyamat egy elképesztően felemelő érzés. Sokszor, amikor dolgozom, megszűnik az idő, leszűkül a tér, nincs éhség, álmosság és a fókusz egyetlen pontra helyeződik. Ezek az éjszakába nyúló munkák szoktak lenni a legeredményesebb órák. Ráadásul, ekkor szeretek a legjobban alkotni, emiatt sokszor fel is borul a nappal-este egyensúly. De megéri. 


Volt olyan nehéz pillanatod, amikor valakitől kaptál impulzust, ami átsegített rajta?  

Az alapképzésen nemcsak a saját évfolyamomra járó diákokkal ismerkedtem meg. Azt vettem észre, hogy az egész szak egy közösséget alkot, függetlenül, hogy hányad éves hallgató. Az alap és a mesterképzés között kihagytam néhány évet, most a mesterképzésen találkoztam régi diáktársaimmal, és öröm volt újra velük dolgozni, látni az ő személyes fejlődésüket. Amit megfigyeltem, hogy sok esetben az évfolyamokon vannak meghatározó diákok, akik kitűnnek szorgalmukkal és tehetségükkel, ők is befolyásolják a csoportot és segítenek másoknak. Sokáig nem mertem segítséget kérni, ha elakadtam, pedig ilyenkor nem szabad megtorpanni. Ezekből a nehéz pillanatokból néha a szaktársaim tudnak kizökkenteni. Sokszor a probléma úgy oldódik meg, hogy csak elmondom valakinek, hol akadtam el. Mire befejezem a gondolatmenetet, már meg is születik a megoldás.  


Van olyan oktatód, akivel szívesen beszélgetnél személyesen pár kérdés erejéig?  

A nálunk lévő gyakorlat orientált oktatás miatt a tanárokkal napi kapcsolatban állunk. Ezért lehetőség adódik, hogy beszélgessünk egymással. Ez esetemben a mesterképzésen teljesedett be. Logikusan végig gondolva, mire az ember idáig eljut, van mögötte 3 alap év és kettő ajándék év. Azért gondolom, hogy ajándék mert itt már más a kontextus, sokkal inkább érzem magam egy szívesen látott régi barátnak, kollégának. Sok közös téma alakul ki eddigre a tanárainkkal. De ott vannak az olyan tanáraink is, akikkel főleg a 100 fős elméleti előadásokon találkozunk. Velük talán kevésbé tudunk személyes kapcsolatot kialakítani. Ennek ellenére, amikor a vizsgákon találkozunk, mégis nagyon jó légkör jön létre. Az érdekli őket, amit tudok. Nem csak lexikális tudást várnak el, hanem önálló, elmélyült kutatómunkát, előadást vagy egy komplex, szakmai párbeszéd lefolytatását velük. A tanárok elhivatottságukat átadják nekem is, és azzal a lelkesedéssel tudok én is felkészülni.  


Milyen alkotói utazásod volt a METU-n?  

Tavaly a BOARD Stúdió írta ki a DEKÓD pályázatot, amire a félév során készültem. A cél az volt, hogy egy gondolatot, ötletet bemutassunk, kezdetektől, a megvalósulásig. A design-elmélet szakos hallgatók is végig kísérték az alkotói folyamatot. Számomra ez egy nagyon fontos munka volt. Egyrészt mert a mester éveim első feladata volt, másrészt ekkor éreztem rá, hogy “ez most nagyon én vagyok”. Azóta, ha kicsit kimerülök, vagy valami ihletet keresek, visszanyúlok eddig a pontig. Ez egy eszenciája az építészetről alkotott világomnak. Az alkotói folyamat során annyira szerteágazó gondolatok fordultak meg bennem, hogy melyik ágon haladjak, hova futtassam ki ezt a történetet. A végeredmény tartalmán nem változtatnék. Viszont a kivitelezés módján a pályázat lezárását követően tovább dolgoztam és egy teljesen új aspektusba helyeztem az alapötletet. Szerintem még érdekesebb lett, mint az elődje volt. És talán lenne bennem még egy nekifutásra elegendő ötlet.


Mi volt eddig a legmeghatározóbb élményed az egyetemen? 

A DEKÓD pályázat kapcsán volt az a meghatározó élményem, amikor azt vettem észre, hogy sikerült átadni valamit másoknak. Átment az üzenetem, értették. A tavalyi második félév során a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépület Tervezési Tanszéke országos hallgatói ötletpályázatot hirdetett RELOAD - Az Alföldi átmeneti szálló újragondolása és bővítése címmel. Ezen a pályázaton csapatban indultunk Vityi Petra szaktársammal. Az én feladatom a szállóhoz kapcsolódó szociális bérlakás megtervezése volt. Itt is nagy léptékben kellett gondolkodni. Az épület funkcióinak kialakítása a városi analízistől függött. Ez az építészet érdekessége, az oda-vissza hatás. Nonverbális párbeszéd a város - és egy alkotó eleme között. Csak a léptéken változtatunk. De ha hozunk egy tervezői döntést, vizsgálni kell csomóponti szinten, emberi - ergonómiai szinten, épület és városi léptékben is. Már ezzel a kérdéssel foglalkoztam a DEKÓD projektemben is.  


Milyen egyetemi aktivitásokban vettél eddig részt? 

A már említett pályázatokon kívül, tavaly a társművészeti gyakorlatok órán a televíziós műsorkészítőkel dolgoztam az ON AIR - A magyar televízió hőskora című műsor szerkesztésén.  


Mivel töltöd szívesen a szabadidődet? 

Hobbi szinten szeretek fotózni, bámészkodni a városban, új helyeket felfedezni, figyelni az épületeket, embereket. Introvertált alkat lévén, szeretek gondolkodni, összefüggéseket keresni. Megtudni mindennek a miértjét, oda-visszafejteni, ok-okozat viszonyát. Egyik kedvenc otthoni elfoglaltságom, este Jazz lemezeket hallgatni. Azt érzem, ha az ember Jazzt hallgat lemezről, megnyílik a tér, és képes átlépni egy új dimenzióba. Ha időm engedi szeretek fúrni-faragni, két kezemmel alkotni valamit. Sok olyan bútordarab fordult már meg a lakásomban, amit megláttam garázsvásáron, bolhapiacon, vagy kidobva. Elég szentimentális vagyok tárgykultúra szinten. Szeretem újra értelmezni, hozzájuk nyúlni, és valami teljesen egyedi darabot csinálni belőle. Ezeknek a tárgyaknak az újra hasznosításával újra írom a történetüket és képes vagyok kötődni egy-egy kedvenc darabomhoz. 


Van-e olyan könyv, film, kiállítás, előadás, amit szívesen ajánlanál mások figyelmébe? 

Dr. Dúll Andea környezetpszichológus előadásait nagyon szeretem, főleg az online fellelhető tartalmak között szoktam válogatni, de személyesen is hallottam már őt beszélni. Sőt, benne volt abban az értékelő bizottságban is, aki értékelte a RELOAD átmeneti szálló pályázati anyagát, ez egy nagy megtiszteltetés volt nekem.  


Mi a kedvenc zenei műfajod, zenekarod, előadód? 

Elég vegyes a zenei ízlésem. Mindenevő vagyok, mindig azt hallgatom, ami legjobban passzol a hangulatomhoz. Ha Jazz, akkor Miles Davis - Kind of Blue albuma az egyik kedvencem. Egy átdolgozott éjszakán, inkább az elektronikus zenét szoktam preferálni. Mostanában fedeztem fel Kodomo - Still Life albumát. Többek között ezt is hallgatom éjszakába nyúlóan. Az utóbbi időben pedig egyre többet hallgatok kortárs magyar előadókat. Például a Bagossy Brothers Company tök jó hangulatba szokott hozni.  


Van-e olyan célod, amit a METU segített elérni?  

Rengeteget köszönhetek az egyetemen a mentoraimnak. Segítettek kibontakozni, felfedezni új, izgalmas területeket. Ezzel rámutattak arra, hogy az általam kitűzött célokon túl tovább is merjek gondolni. Teljesen új perspektívát kaptam. 


Hogy érzed, fogják-e segíteni a METU-s évek a karrierterveidet? 

Innen egy életrevaló tudásalapot kaptam. Azt érzem, ebből mindig fogok tudni táplálkozni, és az itteni éveim meghatároztak egy alkotó-tervezői irányt, amely mentén már tudok tovább haladni.