„Csapatban dolgozni sokkal nehezebb, mint az elsőre tűnik, azonban sokkal izgalmasabb is...valóban nagyszerű dolgokat lehet úgy összehozni, ha mindenki a számára legideálisabb részfeladatot végzi. Pláne, ha még a lelkesedés is megvan hozzá.”
Dániel Animáció alapszakunkon diplomázott, már gyerekként elvarázsolta a mozgóképek világa, így nem is volt kérdéses merre vezet az útja.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már kisgyerekként teljesen egyértelmű volt számomra, mivel szeretnék foglalkozni. A filmkészítésre a világ leglenyűgözőbb folyamataként tekintettem és minden erőmmel azon voltam, hogy egyszer én is a részese lehessek egy ilyen projektnek. Nem tudom, pontosan mikor és miért alakult ki bennem ez a szenvedély, de végigkísérte az életemet, így máig részem van benne.
Miért ezt a szakot választottad?
Később a film konkretizálódott az animációs film felé, ami még több lehetőséget és izgalmat tartogatott számomra. Középiskolásként számos rövidebb videót készítettem, bár leginkább csak magamnak, hiszen ekkor a technikai tudást még nem sajátítottam el kellőképpen. Ezért is döntöttem el, hogy a felsőoktatási tanulmányaimat már egy kimondottan erre épülő szakon szeretném folytatni.
Mi inspirál?
Rengeteg dolog. Az ihlet mindig a legváratlanabb helyekről szokott érkezni, így igazából bármi tud inspirálni. Ha alkotókat kellene említenem, akkor a német Cornelius Dämmrichet tudnám kiemelni, akinek fantasztikus részletességgel megáldott 3D-s munkái mindig lenyűgöznek. Nagyra becsülöm továbbá még Rófusz Ferencet, nemcsak a munkássága, hanem az életfelfogása miatt is. A rengeteg sikert úgy érte el az életében, hogy szinte mindig árral szemben úszott. Ez a kitartás nagyon szimpatikus számomra.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Kedvenc saját kisfilmemnek talán a Gengszterhajszát mondanám, nem csak azért, mert ez volt az első teljesen befejezett munkám az egyetem alatt, hanem mert új kihívásokat is nyújtott azzal, hogy elkészítéséhez keverten használtam a 2D és a 3D animációt. A történet egy autós üldözés közepén játszódik, a dialógus pedig a Jackie Brown című filmből származik.
Amennyiben olyat is lehet mondani, amit nem én készítettem, megemlíteném Bárczy Örs Hey Deer című rövidfilmjét, amelybe lehetőségem volt nekem is besegíteni. Nemcsak a feladatok voltak érdekesek és izgalmasak, de Örssel is kiválóan lehetett együtt dolgozni, ami szerintem jócskán hozzájárult a film sikeréhez. Egy olyan eredmény született, amelyen jól látható a szív és lélek munkája - ha lehet ilyen szentimentálisan fogalmazni.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám kicsit formabontó lett, ugyanis egy klasszikus point 'n click kalandjátékot készítettem, amely kicsit visszahozza a kilencvenes évek videojátékainak mechanikáját és hangulatát. Már korábban voltak hasonló próbálkozásaim, de most először volt lehetőség arra, hogy minden időmet ennek szentelhessem és többen is dolgozhassunk rajta. A történet egy nyomozó nyúl körül forog, akinek meg kell találnia egy eltűnt lányt.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
A diplomamunkám is egy jel volt arra, hogy szívesen helyezkednék el a játékfejlesztésben. Először azonban szeretnék a minél több dolgot kipróbálni, hogy kellő mennyiségű tapasztalat után jobban átlássam a lehetőségeimet.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Amilyen technikai és szakmai hátteret képes nyújtani az iskola az hazánkban kiemelkedő. Olyan tanárok tanítanak, akik nem csak tehetségesek, de sikeresek is a szakmájukban. Ez pedig rengeteg plusz tapasztalatot és ösztönzést képes nyújtani a diákoknak.
Kikkel dolgoztál együtt a diplomamunkád elkészítése során? Milyen volt csapatban dolgozni?
Marosiová Kittivel már a kezdetektől együtt dolgoztunk a projekten. Ő felelt a karakterekért és az animációk jelentős részéért, valamint a történet megírásában is része volt. Később csatlakozott hozzánk egy csoporttársunk, Nagy Réka, aki háttereket és animációkat készített. Az iskolából két további diák, Barta Dávid és Nagy Dávid Zoltán dolgozott velünk egy rövidebb ideig. Előbbinek a főcím dizájnját köszönhetjük, utóbbinak pedig a főszereplő néhány animációját. Külsősök voltak: Benes Mirella, aki rengeteg kiváló animációt gyártott le nekünk; Ferencz Imre, aki háttereket rajzolt; és Várterész Dávid, aki számos zenével örvendeztetett meg minket. Két kiváló szinkronszínészt is kaptunk, Bakonyi Gábor és Varga Gábor személyében.
Csapatban dolgozni sokkal nehezebb, mint az elsőre tűnik, azonban sokkal izgalmasabb is. Először szokatlan volt, hogy már nem csak a saját feladatommal kell foglalkoznom, hanem sok más ember munkáját is rendszeresen felügyelnem kell. Ez egy új kihívás volt számomra, de szerencsére miután összeszokott a csapat, sokkal gördülékenyebbé vált a munka. Valóban nagyszerű dolgokat lehet úgy összehozni, ha mindenki a számára legideálisabb részfeladatot végzi. Pláne, ha még a lelkesedés is megvan hozzá :)