Hegyesi Fanni / Mozgóképkultúra és médiaismeret alapszak

„A METU kinyitotta előttem a filmes világot, mind technikailag, mind szemlélet terén.”

Fanni Mozgóképkultúra és médiaismeret alapszakunkon diplomázott. Az elmúlt évek alatt különféle projektekben dolgozott, reklámkampányt vagy filmforgatást szervezett. Szakmai tapasztalatot szerzett Tv-s reality showműsor készítésében, mint látványtervező asszisztens. Jelenleg egy saját road movie-experientális filmen dolgozik, illetve berendezőként és a látványtervezést érintő feladatokban vesz részt. Szeret különféle kreatív területeket egybevonni. Most a festészettel kísérletezik és egy kultúrblog beindításán munkálkodik.

 


Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Itt engedhetem szabadon a fantáziámat. Egy olyan játékteret kap az ember, ahol mindent ő találhat ki - kell ennél jobb „játszótér”? Kezdve a szövegtől egészen a látványig, majd a vágásnál a mozgóképek sorrendjéig. Lenyűgöz, hogy a képzelet szüleménye képet teremt, és mindez akár egy pillanatnyi döntés eredménye. Folyamatosan az alkotói nyelvem keresem, azt az eszközt, amivel a legjobban kifejezem magam.

Miért ezt a szakot választottad?
Őszintén szólva érettségi évéig fogalmam sem volt arról, hogy filmes területen fogok majd továbbtanulni. Kiskoromból nem is nagyon emlékszem maradandó filmes élményre, ami befolyásolta volna a választásom a későbbiekben. Bár édesanyám folyton emlegeti, hogy 8-9 évesen képes volt egy Kim Ki-duk vagy Tarantino film lebilincselni, én nem nagyon emlékszem rá, csak arra hogy beszélgettünk róla... Annyi idősen nem igazán értettem ezeket a filmeket, valami mégis ott tartott és ezek a filmélmények beépültek a tudatomba.

A gimnáziumban az ottani filmklubot vezető franciatanárom, Farkas Edit inspirált rendkívüli módon. Nem gyerekkori vágy volt, hogy filmezzek, így pusztán bátorság kellett ahhoz három éve, hogy ha már szeretek fotózni, és képekben gondolkodni, akkor mozduljon meg a pillanatkép – és ezen az úton induljak el. A feladat pedig az, hogy milyen tartalommal akarom megtölteni, milyen érzést akarok kiváltani. Ehhez pedig társulnak a hangi lehetőségek/hatások is, amik fokozzák az élményt. Bár azt gondolom, hogy akkor igazán bravúros egy film, ha hang nélkül is beszélnek a képek és működik a történet.

Mi inspirál?
Erre a kérdésre azt hiszem sosem fogok tudni konkrét, rendes választ adni. Impulzusok. Impulzus vadász lettem az elmúlt időben. Hangulatfüggő, talán az ismeretlen utáni vágy és kíváncsiság ösztönöz leginkább. Úgy érzem minden nap fel lehetne tenni ezt kérdést, és egyszer sem mondanám ugyanazt, mert annyira változó. Röviden: bármi. Egy illat, egy szó, egy vízpart…

Az elmúlt időben az utca karakterei, akikre jövet-menet egyre jobban odafigyelek, és próbálom megfejteni, hogy milyen történetet hordozhatnak. Egyik egyetemi órán - sajnos már nem emlékszem, melyik vendégelőadó mondta - de beégett a gondolata, hogy sose tudhatjuk, kinek az anekdotája fogja egy forgatókönyv megírását inspirálni. 

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Három kisfilmet emelnék ki, amiket más-más szempontból szerettem. Először az egyik elsők között megalkotott vizsgafilmem említeném, amit végül be sem fejeztem, be sem mutattam, de imádtam. A forgatókönyvet Gárdos Péter segített fejleszteni. Örkény István Egyperces novelláiból kellett feldolgozni és filmre adaptálni egy történetet. Abszurd-groteszk dramaturgiával volt megfűszerezve egy házasság elfásultságának bemutatása.

  

Egy másik vizsgafilmemet is kiemelném, mert ott a helyszín állt közel a szívemhez. Fehér Zoltán volt az operatőr. Egy elhagyatott gyári épületben forgattunk egy elképzelt akció nagyjátékfilm trailerét. Füst, por, fények és egy helyszínen talált talicska, ami dollyként szolgált, mint kameramozgató eszköz.

 

 

Harmadiknak pedig egy utolsó évben készült vizsgafilmem mondanám, ami egy fiktív filmnek/sorozatnak lehetett a főcíme. Ezt tipográfia órán kaptuk feladatként, én pedig megragadtam az alkalmat és összedolgoztam animáció szakos hallgatókkal egy kedves barátom, Baksa Gábor osztálytársaival a Gábor Dénes Főiskoláról. Füzesi Tamás volt az operatőr. Az animációsok egy-egy rajzot készítettek utazás témában, és mint egy rendes főcímnél, amikor egy rajzot látunk, mellette, mint stábtag a rajz készítőjének neve jelent meg.

  


Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A film címe A játékgyáros, egy portréfilm animációval vegyítve. Egy úriemberről szól, aki idős korára sem felejtett el játszani. Misi makettgyűjtő már több mint 40 éve. A film elkészítésére egy egyszerűnek tűnő téma inspirált: Milyen a világod? Ezt a kérdést tavaly ősszel ismeretségi körömben többeknek is feltettem, és azzal szembesültem, hogy nem tudják átadni a „világukat”. Misivel egy másik filmes projekt kapcsán kerültem kapcsolatba, akkor fedeztem fel és keltette fel az érdeklődésemet az ő sajátos világa, ami megfogható és megfogalmazhatónak tűnt. Megtalálta a módját, hogy a saját fantáziavilágát hogyan valósítsa meg. Épített egy terepasztalt, amely egy teljes élet munkáját, és saját életének megélt pillanatait őrzi. Misi emlékeit animációs blokkokkal/gesztusokkal próbáltam megeleveníteni. Két operatőrrel dolgoztam együtt a filmben: Kisteleki Mártonnal és Fehér Zoltánnal.

 


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Lényegében mindennel. Kinyitotta előttem a filmes világot, mind technikailag, mind szemlélet terén. Nem utolsó sorban rengetek kapcsolatot szereztem. Egy alkotási folyamat, illetve maga a forgatás- ahol sosincs elég idő, rendkívül fejleszti a találékonyságot. 

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Az ember gyorsan megtanul csapatjátékos lenni, illetve a tanárok állandó elérhetősége és segítőkészsége mindenképp a cél felé vezet.

Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Lelkesen. Kísérletező típus vagyok. Nincs megállás, jön a mesterképzés, közben külföld és más filmes illetve egyéb kultúrát érintő projektek vannak tervbe véve. 

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Miközben vetítik a filmet, a nézői reakciók a legőszintébbek. Az arcokat és a közönség felöli zajokat/zörejeket érdemes figyelni, az árul el mindent, hogy működik-e a film. A jelek szerint lekötötte őket. Röviden, a vártnál gyorsabb. Arra készültem, hogy még utoljára megkapjuk útravalónak az atyai tanácsokat és szétszedik a filmet, ennek ellenére jó véleményeket kapott. Magamhoz képest egész nyugodt voltam. A három éves képzés alatt felvértezi magát az ember a kritikákkal szemben. Jobban izgultam mások filmjeiért, mint a sajátomért.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Nem tudom azt állítani, hogy kikötök a filmezésnél. Fejtörést okoz egy magvas gondolatot úgy megfogalmazni, hogy az mások számára is érdekes legyen. Vizualitásban való gondolkodás nagyon érdekel, továbbra is tetszik, de itt a húszas éveim elején nehéz megmondanom, hogy a festés, éneklés, látványtervezés, írás hol, milyen kreatív dologban fog összpontosulni.