„Alkotóként egyik fő célom, hogy elgondolkoztassam az embereket, és ezzel kicsit kitágítsam a világról alkotott elképzelésüket.”
Gál Adrienn Animáció alapszakunkon diplomázott. Előadott már nyílt napjainkon, számára az animáció határtalan lehetőségeket teremt arra, hogy megvalósíthassa ötleteit. Igazi csapatjátékos, segítette alsóbb évesként több diplomafilm létrejöttét és a Hajótöröttek sorozat elkészítésében is részt vett.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is érdekelt az alkotás, de sokáig meg sem fordult bennem, hogy mozgóképpel, médiával foglalkozzak, és inkább a grafikai irányba hajlottam (aztán egy teljes pálfordulással természettudományi útra tévedtem). Majd megismerkedtem az animációval és a mozgóképes médiával, mint lehetőséggel, és valami efelé húzott. Végeredményben nagyon jó döntésnek tartom, mivel a mozgóképes média kikerülhetetlenül körbevesz minket.
Miért ezt a szakot választottad?
Azért esett a választásom az animációra, mert igen változatos munkafolyamatokban lehet részt venni – már, ha csak a rajzanimáció, a stopmotion és a 3D különböző logikájú világáról beszélünk, de gondolok itt a produkció különböző stádiumaira is, mint egy történet felépítése, hangdizájn, vágás, vagy maga a tényleges animálás. Fontos számomra ez a fajta diverzitás, és úgy tapasztalom, pont egy ilyen komplex projektben tudok művészileg is kiteljesedni. Mindemellett az animáció a mindennapi életünk része (és lesz az továbbra is, ha a technológia ezen az úton folytatja a fejlődését), így látom benne a lehetőséget, amibe beletartozik a jövőbeli elhelyezkedés, és az üzenetközvetítés is.
Mi inspirál?
Foglalkoztatnak az emberek, és a gondolkodásmódjuk közötti különbségek, hogy mennyire eltérően látják a világot. A filmjeim legtöbbször pszichológiai, filozófiai vagy szociális helyzeteket dolgoznak fel, és fő vezérvonaluk az, hogy ezeket a főhős legbelül hogyan éli meg. Érdekesnek találom a kapcsolatdinamikákat is, ahol ezek az eltérő világképek ütköznek. Alkotóként egyik fő célom, hogy elgondolkoztassam az embereket, és ezzel kicsit kitágítsam a világról alkotott elképzelésüket.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Akár azt is mondhatnám, hogy mindegyik, mert az összes projekt tanított nekem valami újat, és fejlődésre sarkalt. Kifejezetten szimpatikusak voltak a hangi feladatok, mert teljesen más kreatív területen mozgatták meg az agyamat, illetve a báb projekt is, ahol pedig egy „új világ” fizikai megépítésére volt lehetőség. A kedvencemnek mégis a másodéves tervezés feladatot tartom, ahol „A bennem rejlő…” hívószó alapján én a bennem rejlő ürességet dolgoztam fel, egy fekete-fehér, asszociatív képekkel teletűzdelt két percben. Ez volt az első projekt, amiben rátaláltam az animáció azon ágára, amiben szabadon tudtam alkotni, és igazán önmagam lehettem.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkaként egy rajzanimációs filmet rendeztem, amibe élőfilmes elemeket is belefűztem. A történet folyamán egy narancssárga figurát követünk végig, aki próbál beilleszkedni a társadalomba, sikertelenül. Ezen karakteren keresztül a kívülálló konfliktusait igyekeztem bemutatni, de legfőképpen azt, hogyan éli meg mindezt ő, mi játszódik le benne.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve jutottam el ehhez a témához, ami személyes érintettsége mellett, később azt tapasztaltam, igen aktuális társadalmi jelenség is.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az alapokat mindenképp az egyetem falai között sajátítottam el. Azt megelőzően művészeti képzésen se, animációs kurzuson meg aztán végképp nem vettem részt, úgyhogy egy egészen új világot ismertem meg az egyetemen keresztül.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Bár leginkább az Animáció szakra van rálátásom, de minden felvételizőnek és friss gólyának meleg szívvel ajánlom az egyetemet. Nagyon közvetlen, és jóindulatú, segítőkész tanárok adnak órákat és konzultálnak – mindemellett aktív résztvevői is a szakmának -, ezek kombinációja pedig tökéletes környezetet kreál a szakmai és művészeti fejlődésnek.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Még igen friss, mondhatjuk azt is, hogy még a tinta sem száradt még meg az oklevélen, így még bennem sem tudatosult teljesen. Azt mondanám, kitárult előttem a világ, ami egyszerre ijesztő és izgalmas.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Ilyen helyzetben szerintem bizonyos mértékű stressz elkerülhetetlen, mégiscsak 3 év lezáró munkáját próbálja védeni az ember. Ugyanakkor ismertem és megbíztam a tanáraimban, és az elmúlt évek alatt sok hasonló, féléves kiértékelésen vettem részt, ahol már belekóstolhattam ebbe a helyzetbe. Úgy gondolom, hogy ha valaki tisztán látja a saját munkáját és annak eredményét, és nyitott a meglátásokra, építő kritikákra, akkor nem éri itt meglepetés. Egy ilyen szituációra talán furcsán hangzik a „kellemes” jelző, de egy pozitív élmény volt.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Rendezőként és animátorként szeretnék tevékenykedni. További, hasonló hangvételű rövidfilmeket tervezek alkotni, mindemellett szívesen kísérleteznék behatóbban az élőfilm és az animáció keverésével, ahol mindkét műfaj egyenértékű szerepet kapna a filmben, mintsem kiegészítenék egymást. Nagy álmom egy fiatal felnőtteknek szóló animációs sorozat készítése, bár jelenleg elég sok opciót látok, amin elindulhatok.
