Hogyan mutatnád be magad a világnak?
Olyan ember vagyok, aki imádja az alkotás folyamatát, bármiről is legyen szó; grafika, videó készítés, zenélés stb. Épp ezért mindent, amibe belekezdek igyekszem szenvedéllyel és szeretettel csinálni. Minden projektemnél, akár személyes, akár iskolai, igyekszem úgy megvalósítani ahogyan elképzeltem, és addig nem fogom befejezni amíg nem tudom rá azt mondani, hogy rendben, ezt már el tudom fogadni. Ez sok éjszakázást, újrakezdést és javítást jelent, de ezt is mind megszerettem az évek során, mert nincs is annál jobb mikor elkészülsz egy munkával és igazán büszke vagy rá. Olyankor érzem, hogy megnyugszik a lelkem és az elmém, és azután tudok rendesen pihenni és kikapcsolódni.
Ha napokon keresztül munka módban is vagyok, mindig emlékeztetem magam, hogy ideje kicsit eltávolodni. Hiszen fontos a kapcsolattartás a külvilággal egy művész életében, különben nagyon el tudunk veszni a projektekben, ami nem feltétlen rossz, de néha kell egy kis friss levegő. Olyankor programot szervezek a barátaimmal, elmegyek biciklizni, főzök, vagy megnézek egy filmet a testvéreimmel.
Lehet sok nehézség az életünkben, de mindig meg kell találni az egyensúlyt és azokat, akik ki tudnak emelni minket a sötétségből. Bár nagyon jó munkák születnek a szomorú és akár megtört emberektől, ez nem zárja ki azt, hogy törekedjünk a boldog életre és arra, hogy feldolgozzuk a problémáinkat. Bármilyen művészet gyakorlása pedig egy nagyszerű lehetőség erre.
Miért gondoltad annak idején, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem lesz a neked való iskola?
Sokan dicsértek nekem az akkor még BKF-et, hogy itt igazán színvonalas művészeti oktatást lehet kapni. Amikor jelentkeztem az egyetemre, túl voltam egy grafikus OKJ-n, amit nagyon szerettem a közösség és az ott oktató tanárok miatt, akik közül néhányan kapcsolatban állnak az itteni tanárokkal is így tudtam, hogy jó helyre fogok jönni. Nem tudtam sok részletet az iskoláról, de volt néhány művészeti karos ismerősöm innen, akik dicsérték az oktatók hozzáállását a diákokhoz, és a feladatokat.
Nekem nagyon fontos szempont volt, hogy olyan helyre jöjjek, ahol tényleg tudok tanulni és fejlődni, és nem csak a szakmámban, hanem más területeken is. Épp ezért én a mai napig szeretem az előadásokat, amik nem kapcsolódnak szigorúan a fotográfiához, de mégis fontos szerepet töltenek be azzal, hogy tágítják az ember nézőpontját és új gondolatokra késztetik önmagával vagy a világgal kapcsolatban.
Milyen jó tanácsot adnál egy most felvételizőnek, mire figyeljen, mi alapján döntsön?
Nekem nagy segítség volt az előkészítő, így azt mindenkinek ajánlom. Nem vagyok nagy társasági ember, mégis jó volt megismerkedni már nyáron a leendő szaktársaimmal (oktatókkal), akikkel már előre kialakult egy jó kapcsolat így könnyebben tudtunk együtt dolgozni a későbbiekben. Ez már egy sokkal inkább az önállóságra nevelő világ, mint a gimnázium ezért nagyon fontos, hogy meglegyen bennünk a hajlandóság az egyedül dolgozásra és akár arra, hogy önmagunkat is képezzük otthon. Mindenképp olyan szakot kell választanunk, amit 3 évig tudunk szívvel lélekkel csinálni - és utána is. Mert ha egy hirtelen ötletből választunk egy művészeti oktatást azt nagyon megszenvedhetjük később.
Ha most felvételiznék egy dolgon változtatnék, sokkal kevésbé izgulnék és lennék ideges, jobban bíznék magamban. Fontos a magunkba vetett hit, ha olyan munkát viszünk oda, amibe bele tudunk állni és elégedettek vagyunk vele akkor nem lehet baj, mert ránk is kiül egy magabiztosság és a munkán is látszik majd, hogy mennyit dolgoztunk vele. Ha már egy művészeti szakra jelentkezünk és tényleg van érzékünk a választott dologhoz, el kell hinnünk, hogy van helyünk itt.
Mesélj kicsit a szakodról!
Alkotói fotográfián vagyok, ezt minden olyan embernek tudom ajánlani, akinek van egyénisége és szereti kifejezni magát, a gondolatait. Folyton pörög az agya, szeret új kérdésekkel foglalkozni. Mikor elkezdtem fotózni, nem mindig tudtam, hogy mit miért csinálok, néha készültek csak egyszerűen jó képek, de nem volt mögöttük tartalom. Itt többek között azt is megtanultuk, hogy hogyan tudjuk a fotográfia médiumával közölni az igazán fontos dolgokat, vagy azt, ami mélyen bennünk van. Úgy érzem, ha szükségem lenne egy beszélgetésre, bármelyik oktatómat fel tudnám keresni.
Ha bátortalan vagy, de elkezdesz valami olyat csinálni, amit szeretsz és amiben jó vagy, akkor kinyílik a világ. A kipakolások során megtanulsz jobban beszélni, kiállni magadért és a munkáidért, ami az életben is fontos lesz számodra.
Az oktatóink miatt mindenképp ajánlom a felvételi előtt állóknak. Sok olyan embert ismertem meg itt, akiknek a gondolatai életem végéig elkísérnek majd. Amellett, hogy sok mindenben melletted állnak, megtanítanak kifejezni magad és egy olyan munkát létrehozni amire később is büszke lehetsz, ha te is beleadsz mindent.
Miért pont ezt a szakot választottad?
Számomra ez nehéz döntés volt, mert a mai napig nagyon szeretek grafikával foglalkozni és úgy érzem még rengeteg tanulnivalóm lenne azzal kapcsolatban is. Azonban a grafikus tanáraim javaslatára úgy éreztem hasznos lenne kipróbálni magam valamilyen új médiumban is, ahol tudok új nézőpontokat, inspirációkat gyűjteni.
Melyik a kedvenc tantárgyad?
Én inkább oktatókat kedvelek, mint tantárgyakat, így nehéz lenne bármelyiket is választani. A legtöbb órában az a jó, hogy nem csak a feladatok elkészítéséhez szükséges tudást kapjuk meg, hanem rengeteget beszélgetünk aktuális dolgokról, ami hatással van az életünkre és a látásmódunkra. Az összes ilyen órát nagyon szeretem.
Milyen oktató helyett mentor élményed van?
Sok kedvencet tudnék felsorolni, és mindegyiküket másért szeretem. Valaki olyan humorosan oktat, hogy minden órájára élmény bejárni, valakinél olyan mélységekbe jutunk el minden órán, hogy utána én is átgondolom és újra értelmezem az életem és a helyem a világban. Valakinél pedig olyan technikai tudást kapunk, hogy csak ülünk és figyelünk és jegyzetelünk minden szót mert érezzük, hogy most egy profi beszél, akinek minden szavára hallgatnunk kell. Zalka Imre, Nánási László, Pettendi Szabó Péter, Gerhes Gábor, Vass Tamás, de szinte mondhatnék bárkit az alkotói fotográfia oktatóink közül.
"Metropolitan. Az alkotóegyetem." Mit jelent ez számodra?
Ahogy az eddigiekben is említettem, itt nagy hangsúlyt kap a művészeti oktatás és az oktatók magas képzettsége amellett az, hogy emberileg is korrektek és lehet rájuk számítani. Hallgató helyett alkotónak érzem magam - talán ez azért fontos számomra, mert mindig hasonlóan láttam magam és a művészeti képzéseket kívülről. Nem csak hallgatók vagyunk, akik beülnek órára, hanem alkotók, akiknek kíváncsiak a gondolataikra, meglátásaikra, életükre. Rengeteg alkotás születik magából az alkotó életéből és azok az igazán különleges munkák.
Mit jelent számodra az alkotás szó?
Alkotás: egyediség, önkifejezés, nyugalom.
Melyik a kedvenc helyed az egyetemen?
A fotólabor, mindig is szerettem az ott lévő atmoszférát Zalka tanár urat és a feladatokat. Úgy érzem, ott igazán sokat tanultam és egy egészen új világ tárult elém az analóg technikák megismerésével.
Szeretem az ott lévő illatokat, tárgyakat és ott mindig egy jó kis közösség alakult ki a csoporttársakkal. Megtanultunk dinamikusan együtt dolgozni, de arra is mindig volt lehetőség, hogy elmélyüljünk a saját projektünkben a sötétben, kizárva ezzel teljesen a külvilágot.
A vírushelyzet miatt, idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap az online tanulás. Repüljünk vissza kicsit az időben: meséld el röviden a METU-hoz kapcsolódó kedvenc offline élményedet!
Őszintén visszagondolva én kevés közösségi tevékenységben vettem részt, ennek ellenére sose éreztem magam kívülállónak. Szerettem az osztálytársaimmal közösen ülni az előadásokon, vagy dolgozni a laborban, szünetekben az épület előtt beszélgetni. Szabó Dezső tanár úrral kiállításokra szoktunk járni az órákon, ami még a vírus után is megmaradt. Ez mindig nagyon hasznos program volt, főleg olyan embereknek, akik a szabadidejükben nem tudnak eljutni múzeumokba és kortárs kiállításokra, pedig szeretnének.
Pozitív tapasztalás számodra az online tanulás?
Én messze lakok a campustól, így szeretem, hogy nem kell másfél órát utaznom, főleg a reggeli óráim miatt. Ettől függetlenül természetesen nem volt egyszerű átállni és napok után nagyon tud fájni a hallgatók - oktatók feje az otthonüléstől. De ez is olyan dolog, amin túl kell lenni, közben talán még jobban meg is ismeri magát az ember és tud egészen új nézőpontokat is adni a feladatok megoldásához. Így valami, aminek komplikáltabb lett a megoldása, mint egy normális élethelyzetben, létre tud hozni egy szívünkhöz igazán közel álló munkát.
Véleményed szerint ki a szakmád szuperhőse, kit tekintesz példaképednek?
A szakmámban nincs példaképem, de sok olyan művész van, akinek csodálom a munkásságát és az elkötelezettségét a fotográfia iránt: Gregory Crewdson, Alain Laboile, Vivian Maier.
Miben látod a METU szupererejét?
Nem ismerek annyira más egyetemeket, de közösségileg kiemelkedőnek tartom a Metropolitan Egyetemet. A művészeti kar tanárait ismerem igazán és tudom, hogy mennyi figyelmet fordítanak egyénileg is a hallgatókra. Minden évben vannak szakos piknikek vagy alkotótáboros utazások, ahol rengeteg élménnyel gazdagodhatunk.
Milyennek képzeled a METU szuperhősét?
A METU szuperhősei a hallgatók lehetnek. Egy átlagos hallgatót tudok elképzelni, aki időben tud teljesíteni minden tárgyat kiváló eredménnyel és még a magánéletére is jut elég ideje.
Mit tanultál meg a METU-n, ami sokat jelent számodra?
Sokkal jobban ki tudok állni magamért, mint eddig, a tanárok munkája miatt én is sokkal magabiztosabb lettem, ami biztos fontos lesz a későbbiekben is. A technikai hátteret is érdemes megemlítenem, mert szerintem mindent megtanítottak nekünk, amit lehet, a többi már csak rajtunk múlik.
Milyen élményed kapcsolódik a METU-n az alkotóegyetemégéhez?
Minden órán és minden nap, egész életemben érzem, hogy alkotó vagyok. Ha egy két feladattal nem is tudok mit kezdeni elsőre, akkor kikapcsolódásképpen is valamilyen másik médiumban való alkotáshoz nyúlok. Persze van, hogy pihenek, barátokkal vagyok vagy sorozatot nézek, de akkor is jár az agyam, és szeretem azt, hogy bármikor jöhet egy olyan gondolat, amit azonnal le kell írnom és amiből egy fantasztikus projekt születhet idővel.
Volt olyan nehéz pillanatod, amikor valakitől kaptál impulzust, ami átsegített rajta?
Sokszor vannak nehéz pillanataim az év során, ha valamilyen feladattal nem tudok azonosulni, vagy akár magánéleti probléma miatt. Az alkotásba viszont mindig jó elmerülni, bármi is történik az életünkben. Tanáraink is nagyon nyitottak bármilyen ötletünkre, főleg, ha látják, hogy a gondolat mögött igazán mi vagyunk, a mi életünkről szól. A közös ötleteléseket tudnám felidézni, akár órai keretek között, vagy a csoporttársaimmal. Sokszor az is segít átlendülni egy nehézségen, ha halljuk, hogy a másik, hogy érzi magát, ő is küzd bizonyos dolgokkal, így egymást támogatva könnyebb előre haladni. Néha valaki más mondatából vagy projekt ötletéből tud megszületni a sajátunk, mert olyan gondolatokat ébreszt bennünk, ami elsőre vagy másodjára eszünkbe sem jutott.
Milyen alkotói utazásod volt a METU-n?
Majdnem minden projektem ugyanúgy indul, és a folyamat is hasonló csak néha gyorsabban eljutok a megvalósításig és a végeredményig, valamikor pedig ez hosszabb folyamat.
Van, hogy azonnal beugrik egy gondolat, de általában az se a végleges megoldás lesz, de egy jó kiindulópont. Néha viszont nem megy ilyen könnyen. Sokszor ülök le otthon egy papírral és ceruzával és ha rákoncentrálok a feladatra előbb utóbb nem győzöm abbahagyni az írást. Utána keresgélek, adatokat gyűjtök, míg végül kiválasztok egy ötletet, ami tetszik és kitalálom, hogy lehetne megvalósítani és ami nem tetszik azon változtatok, de nem csak az elején. Fontos, hogy valaminek a közepén vagy a végén is merjünk változtatni, ha nem találjuk tökéletesnek ahhoz, amit elképzeltünk. Én épp ezért a kudarcokat is megtanultam értékelni, mert tényleg abból tanul az ember és kellenek ezek ahhoz, hogy végül valami olyan szülessen, amire igazán büszkék vagyunk.
Mi volt eddig a legmeghatározóbb élményed az egyetemen?
A féléves és az év végi kipakolások eléggé meghatározóak. Nagyon izgulós vagyok, épp ezért sose fogom teljes szívvel várni mikor eljön az idő, hogy nekem kell prezentálni, viszont ekkor kapunk igazán visszajelzéseket az oktatóinktól. Szeretem, hogy egyenként elmondják a véleményüket, élményeiket velünk kapcsolatban, és adnak valamiféle útmutatást, hogy ők, hogy látják, miben vagyunk igazán jók. Én kipakolások után vagyok a legfelszabadultabb és érzem úgy, hogy most igazán sokat tanultam (magamról, és az utamról a jövőre nézve.)
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Mivel sokat ülünk a gép előtt, próbálok rendszeresen sportolni legalább itthon, vagy ha lehet akkor biciklivel menni a városba, vagy a környékre kikapcsolódásképpen. Hetente egyszer eljárok lovagolni, személy szerint ez az, ami igazán feltölt. Ott a természetben vagyok, barátokkal és még testedzés is, ezekre a héten egy-két napot legalább szánok. Ezeken kívül rengeteget rajzolok, festek és találok ki saját projekteket, amiknek a megvalósításával is igyekszem fejleszteni magam.
Van-e olyan könyv, film, kiállítás, előadás, amit szívesen ajánlanál mások figyelmébe?
Sok könyvet olvasok és rengeteg filmet nézek, de nem feltétlen az egyetemi oktatással kapcsolatosan. Azonban sok filmből és sorozatból lehet tanulni zseniális képbeállításokat, filmezést, egy történet felépítését. End of the f***ing world - kameraállások, fényelés. könyv: Harari: 21 lecke a 21. századra.
Hogy érzed, fogják-e segíteni a METUs évek a karrierterveidet?
Itt kaptam egy olyan technikai tudást, ami mindig hasznos lesz, bárhová is visz az élet. Megtanultam jobban eltávolodni és kívülről szemlélni magam és megtanultam azt is, hogy sokszor mennyire szükség van egy új nézőpontra. Jobban dolgozom csapatban is, ez is biztosan előnyt jelent majd egy munkahelyen. Szeretnék egy olyan munkát, ahol azt csinálhatom, amit igazán szeretek, lehet ez a fotográfia vagy akár a grafika területén is.