"...a tervezési folyamatban való kísérletezés inspirál."
Anna Környezetkultúra alapszakunkon végzett. Többek között részt vett a wroclavi Fresh Design METU-s csapatának munkájában és a Magyar Építész Kamara 2015-ös Construma kiállításon megvalósult pavilonjának tervezésében és megvalósításában.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Abban biztos voltam, hogy kreatív szakmát szeretnék választani, kicsit konkrétabban az építészet, belsőépítészet, a formatervezés érdekelt. Ugyanakkor az is hamar kiderült számomra, hogy ezeknek a művészeti ágaknak - de akár kiterjeszthetjük a grafika, a kézműves szakok irányába is - a határterületei izgatnak igazán. Úgy gondolom, hogy nem húzhatunk éles határt közöttük, már csak azért sem, mert tapasztalataim szerint a különböző területek közötti kollaboráció mindig új, izgalmas eredményekkel szolgál. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy a tervezési folyamat egyben így tanulási folyamattá is válik a felek számára, amelyben az állandó, új impulzusok élvezetté teszik a tervezést.
Miért ezt a szakot választottad?
A környezetkultúráról nagyon sok minden jutott eszembe, nem éreztem egy szigorúan körülhatárolt területnek. Úgy gondoltam, hogy ameddig nem vagyok biztos abban, hogy milyen irányban szeretnék továbbmenni, ez a nekem való szak. Ahol majd megismerem magam, hogy mi érdekel, mi a hozzám legközelebb álló ág.
Mi inspirál?
Mindig más, nem tudnék egy dolgot kiemelni. Szeretek kísérletezni, felfedezni, lazán kezelni egy adott feladatot. A problémafókuszú tervezés például számomra inspiráló metódus, mivel megszab bizonyos határokat, ám a legizgalmasabb, hogy ezeket hogyan lehet feszegetni. Emellett szeretem, ha egy feladatnak hagyhatok teret kibontakozni, kicsit spontán módon úszni az árral. Bármilyen furcsán hangzik, itt már az izgat, hogy milyen mértékben kapcsolódik be a tervező a saját tervezési folyamatába, mennyire hagy nyitva egy adott kérdést, mikor alakul ki egy végeredmény, ha egyáltalán kialakul. Ezek alapján azt mondanám, hogy a tervezési folyamatban való kísérletezés inspirál.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nagyon szerettem az előkészítő tárgyakat, például a formatant. Egy természeti forma átírása igényli a részletekben való elmerülést, ám hagy teret az elvont gondolkodásnak, így olyan utakat járhattunk be a félév során, amelyekből sokszor nagyon váratlan, de a későbbiekben hasznos és inspiratív eredmény született. Én a szitakötővel foglalkoztam. Első körben a testfelépítését, a karakterisztikus vonásait vizsgáltam. Végül a potroh mellett maradtam, ami szelvényes felépítésének köszönhetően flexibilisen mozog. A szelvényeket absztrahált formában különböző anyagokkal helyettesítettem, majd azt vizsgáltam, hogy ezek síkban kiterítve hogyan viselkednek, hogyan vesznek fel egy adott formát.
A szitakötő szárnymozgása az egyik legösszetettebb a rovarok között, így ezzel is szerettem volna foglalkozni. A különböző pályák elemzésével egy olyan leegyszerűsített formát szerettem volna keresni, amellyel egy állóképben tudom megörökíteni a horizontális és forgó mozgást, a frekvenciát és amplitúdót. Külön-külön lefotózva és végül kombinálva a pályákat, amely a mozgás egyfajta kódjaként értelmezhető, végül sikerült egy fotósorozatot készíteni, amelyben felfedezhetjük ezeket a szabályszerűségeket.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Valós problémára reagálva, valós közösségnek tervezni nagy kihívás, ugyanakkor nagyon izgalmas feladat is. Személyes tapasztalataim mellett ez motivált, amikor Zangla, a himalájai faluközösség számára szerettem volna a ‘félig tervezés’ módszerével egy eszközt, egy kapcsolatot létrehozni, amely segíthet, hogy a kultúra fennmaradása es az évszázadok során kialakult berendezkedés tovább tudjon élni a globális gazdaság egyre nagyobb térnyerése mellett is.
A tudásátadásból kiindulva olyan tárgyat hoztam létre, amely együttműködve a meglévő iskolaépülettel, de flexibilisen használható es ezzel nem köti az embereket az oktatás fizikai és szellemi falai közé sem, ám egyértelműen asszociálható a kultúra örökítésével. Kiindulási pontom a mese volt, mint minden kultúra elemi része. Ennek alapján egy, a helyi tárgykultúrából táplálkozó, ülő- és írófelületként is funkcionáló nemezszőnyeget terveztem, amelyre a ladakhi népmesék elemei kerülnek. A szőnyegek az időjáráshoz igazodva használhatóak, télen például felületként működve hozzájárulnak a hőmérséklet kellemesen tartásához. Emellett az elemek mozgatásával, sorolásával az iskola interaktív mesekönyvvé válik. Az iskolát és környezetét fonott kubusokkal kötöttem össze, amelyek a szőnyegekkel kiegészülve játszóhelyként használhatóak.A projekt reményeim szerint a közösségi folyamatok katalizátoraként lelassíthatja a Zanglaban végbemenő gyors és invazív változásokat.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképpen szeretnék tovább foglalkozni a zanglai projekttel, ami a körülményeket tekintve még egy pár évig aktuális lesz. Emellett el szeretnék kezdeni egy építesz mesterképzést itthon vagy külföldön, de mindenképpen célom, hogy sokat utazzak és tapasztaljak.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A szaktanárok munkája mellett főként a külföldi programokon való részvételt emelnem ki, ugyanis ezek nagy hatással voltak a szakmai érdeklődésemre. Emellett megemlítenem a modern eszközkészletet, a műhelyt, és ezúton szeretnem megköszönni a Karrier Ösztöndíjat is, amelynek köszönhetően 2 hónapig reszt tudtam venni Kambodzsában egy helyi árvaház és iskolafejlesztésben. Nagyon szerettem a HelloWoodot is, és minden hasonló jellegű programot, és nem utolsó sorban a METU-s közösséget. Köszi!!!
