„A METU olyan egyetem, amilyenné mi tesszük: nyitott a változásra, folyamatosan fejlődő hely, ahol nem akarnak belőled valakit csinálni, hagynak, hogy úgy bontakozz ki, ahogy neked jó.”
Fehér Anna Ditta Környezetkultúra alapszakunk után Építőművész mesterszakunkon diplomázott, előadója volt a TEDxMETU-nak. Évek óta a nyarait a Himalájában tölti önkéntesként, ahol találkozott a Dalai Lámával is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Talán azért, mert az építészet rengeteg szakterület olvasztótégelye. Van benne helye filozófiának, képzőművészetnek, pszichológiának, igazából majdhogynem bárminek. Sok léptékben tud létezni, mindenki megtalálja benne, ami a szívéhez közel áll. És talán mert egy élet sem elég ahhoz, hogy kimerítsük és mindent megtanuljunk róla…
Miért ezt a szakot választottad?
Valószínűleg egy pillanatnyi dili döntötte el. Azt vallom, hogy a kreatív ember mindegy, hogy mit csinál, ki tud teljesedni bármilyen szakterületen. Az, hogy építésznek, formatervezőnek, cukrásznak, divattervezőnek, grafikusnak, képzőművésznek, vagy akármilyen kreatív szakma képviselőjének hívja magát, az akkori fejével hozott döntés. Valahova be kell adni a felvételi papírokat. Nálam is valahogy így alakult. Nem készültem építésznek, egyszer így döntöttem, de nagyon örülök neki. Élveztem az alapszakot, szerettem a METU-t, így itt ragadtam.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
A METU Környezetkultúra szakáról érkeztem.
Mi inspirál?
Mi nem? De ami most nagyon motoszkál a fejemben, a fentebb említett hitvallás, hogy nem hiszek a címkékben. Építőművész szakon végeztem, de most szeretnék kicsit még jobban a kísérletezésre, a határok keresésére koncentrálni. Nagyon feldob a gondolat, hogy ‘nem vagyok még befejezve’, belekóstolhatok sok egyéb területbe és gondolkozhatok azon, hogy mit hogyan lehet ötvözni az építészettel.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nehéz akármelyiket is kiemelni, mivel mindegyik más lépték, gondolkodásmód.
Nagyon szerettem a Merlin színház revitalizációs projektjét, ahol egy közönség számára is nyitott algaerőművet terveztem Budapest belvárosába, edukáció, energia, kísérlet, produktum jelszavakkal. Az algák fantasztikus élőlények és ha megértjük a működésüket és megfelelően élünk velük együtt, a lebontó folyamataikat energiatermelőként integrálhatjuk a városszövetbe. A Merlin Színház pedig Budapest egyik ikonikus helyszíne, eredetileg trafóháznak épült. Az algaerőművel visszanyerheti ezt a funkcióját, 21. századi, tiszta energiatermelő formájában. A különböző algatermesztési formák bemutatásával pedig a látogatók is megérthetik és megtanulhatják az algatermesztés módjait és egyéb felhasználásukat, így kis léptékben is be tud szivárogni a tiszta energia az emberek életébe.
Hasonlóan izgalmas projekt volt az új METU-campus tervezése. Diákoknak, fél év alatt egyetemi campust tervezni elsőre meredek vállalkozásnak hangzik, de pont az idő és több évtizedes tapasztalat hiánya adta a feladat sava-borsát. Ilyenkor nem fél az ember nagyot álmodni. Minden csapat izgalmas felvetést dolgozott ki. Mi az Iparművészeti Múzeumot és a Dunát összekötő tengelyre, a Kinizsi utcára képzeltük el az új campust. A koncepció a karok integrálása és az egyetemi-városi funkciók összemosása, egy nyitott egyetem létrehozása volt. Közvetlenül a múzeum épületéből egy hidat/folyosót indítottunk el, ami az egyébként forgalmas Kinizsi utca utcaszint fölötti alternatívájaként a Dunáig vezet. Közben áthaladva a volt dohánygyár ipari épületén, mint főépületen, nyitott műhelyek, és kevert egyetemi-városi közterek formájában nyílik meg az egyetem. Az utca lakóházainak padlástereit kollégiumként használva folyik le egészen a Dunáig, a kikapcsolódás és szórakozás helyszínéig. A félév során Design- és művészetelmélet (ma Designkultúra) szakos diákokkal dolgozhattunk együtt, ami tulajdonképpen inspirációul szolgált a tervezéshez. Láttuk és tapasztaltuk, hogy az egyetem erőssége tényleg a szakok közötti átjárás és közös munka, ami egyedülálló itthon.
De a két év alatt komponáltunk a Ráday utca ereszcsatornáiból és ajtóiból zenét, terveztem nudista fürdőt, a Nyugati pályaudvarból társasjátékot és holdjárót. Termékeny és izgalmas két év volt :)
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkának egy nagyon személyes témát választottam. Saját otthont, hajlékot terveztem. Világok, helyek, terek, tárgyak, emberek, emlékek vesznek körül, amelyek folyamatos kölcsönhatása határozza meg a személyiséget. A személyiség pedig ennek megfelelően alakít ki magának életteret. Azonban ahogy változik körülöttem a világ, úgy változom folyamatosan én is. Mi voltam tegnap, mi vagyok ma és mi leszek holnap? Hogyan éltem, élek és fogok élni? Létezik-e ebben az összevisszaságban egyensúlyi pont?
Kialakítható-e az élettér, ami itt és most éppen elég?
Az épületet második bőrként fogtam fel és arra voltam kíváncsi, hogy meddig tart ez a bőr milyen fizikai-lelki határai vannak és mik határozzák meg. Tervezési módszerként a párommal elköltöztünk. A budapesti lakásunkból, tele fölösleges és fontos tárgyakkal, emlékekkel, terekkel, dolgokkal, egy Szentendréhez közeli telekre, az erdőben ’hajléktalanként’ sátrazva.
A két helyszín tapasztalataiból született meg az otthon, a hajlék. Egy felszabadító folyamatot tapasztaltam meg, ahol bőven jut hely a spontaneitásnak és az intuitív tervezésnek. A kutatás összegzéseként a ház tulajdonképpen kialakította önmagát, az én dolgom csak egy kis finomhangolás volt. A saját élettér, a hajlék, a kuckó intim és személyes kell, hogy legyen. A diplomafélév végére az akkori és ottani érzéseim és a hely szellemének mintájára, sok-sok rétegből összeállt egy pillanatnyi állókép, egy épület. Ebben az épületben azonban a végső formánál sokkal fontosabb az út és a módszer, ami alapján bárhol a világon kinyerhető ez a bizonyos állókép. És mivel az év 4 hónapját az indiai Himalája hegyei közt töltöm, teljesen más körülmények között, kiváncsian várom, hogy az „ITT ÉS MOST ÉPPEN ELÉG” a világ másik végén, de ugyanazzal a tárolandó személlyel hogyan ölt formát...
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Lebontotta a saját határaimat, mindig kicsit más gondolkodásra késztetett. Segített, hogy vegyem komolyan a saját véleményemet és adjak is hangot neki. A tanáraink szakmailag sokféle véleményt képviselnek, sokszínűvé teszik az oktatást. Rájuk, mint mentorokra tekintek, akik a szakmai tudás mellett sokszor magánemberként is támogattak.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mert olyan egyetem, amilyenné mi tesszük: nyitott a változásra, folyamatosan fejlődő hely, ahol nem akarnak belőled valakit csinálni, hagynak, hogy úgy bontakozz ki, ahogy neked jó. Kíváncsiak a gondolataidra, elismerik, ha valamit jól csinálsz, de van helye a vitának, a határok keresésének és feszegetésének is. Jó hely, én félig-meddig a campuson laktam :)
Hogy érzed magad a friss(másod)diplomásként?
Egyrészt szomorúan, mert élveztem az egyetemi éveimet és hiányozni fog a közösség. A diplomavédés után közvetlenül egy hetet a HelloWood tokaji építőtáborában töltöttem, ami után 2 nappal már egy repülőn ültem India felé, így nem igazán volt még időm lezárni ezt az időszakot. Furcsa érzés lesz októberben nem diák bérletet venni a BKK-ra.
Másrészt viszont most van itt az ideje, hogy új ajtókat nyissak ki, új dolgokat próbáljak ki és belépjek a nagybetűs Életbe, ami szintén izgalmasnak ígérkezik.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Olyan, mint bármelyik eddigi félévi kiértékelés: családias, felszabadító. Kicsit többet aludtam előtte, mint a féléviek előtt…
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék sokat látni a világból és abból, ahogyan máshol gondolkoznak építészetről, művészetekről. Szeretnék egy olyan helyet itthon, ahol nem címkézzük fel magunkat, hanem egy helyen, egymástól tanulva, izgalmas projekteken dolgozunk, mint különböző szakterületek képviselői. És nagyon élvezzük.
Jelenleg az év 4 hónapját Indiában töltöm, így az is érdekel, hogy ezt hosszú távon hogyan tudom majd összeegyeztetni egy itthoni munkával. Amire mondjuk általánosan vágyom, az a jó work-life balance.
