Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility Fehér Anna Ditta / Belsőépítészet nagykövet 2020 | Budapesti Metropolitan Egyetem

Fehér Anna Ditta / Belsőépítészet nagykövet 2020

Panni Környezetkultúra alapszakunk után Építőművész mesterszakunkon diplomázott, előadója volt a TEDxMETU-nak. Nyarait évek óta a Himalájában tölti önkéntesként, ahol találkozott a Dalai Lámával is. Nehezen szakadva el a METU-tól, jelenleg alumnaként a Belsőépítészet terület egyik nagykövete egy alapszakos és egy mesterszakos hallgatótársával együtt, így alkotva nagyszerű csapatot.

 


Milyen érzés, hogy Téged választottak területed, szakod nagykövetének, mit jelent ez számodra?
Megtisztelő, sok szállal kötődöm az egyetemhez, rengeteg élményt, tudást, barátot köszönhetek a METU-nak és a szakomnak. Ha ennek az élménymennyiségnek csak egy apró részét is át tudom adni a következő METU-generációnak, már boldog vagyok. 

Miért ezt a szakot választottad?
Valószínűleg egy pillanatnyi dili döntötte el. Azt vallom, hogy a kreatív ember mindegy, hogy mit csinál, ki tud teljesedni bármilyen szakterületen. Az, hogy éppen minek hívja magát, az akkori fejével hozott döntés. Valahova be kell adni a felvételi papírokat. Nálam is valahogy így alakult. Nem készültem építésznek, akkor egyszer így döntöttem, de nagyon örülök neki. Az építészet rengeteg szakterület olvasztótégelye. Sok léptékben tud létezni, mindenki megtalálja benne, ami a szívéhez közel áll. És egy élet sem elég ahhoz, hogy kimerítsük és mindent megtanuljunk róla. A METU-t pedig nagyon szerettem már alapszakon is, így szerencsére itt ragadtam. 

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mert olyan egyetem, amilyenné mi tesszük: nyitott a változásra, folyamatosan fejlődő hely, ahol nem akarnak belőled valakit csinálni, hagyják, hogy úgy bontakozz ki, ahogy neked jó. Kíváncsiak a gondolataidra, elismerik, ha valamit jól csinálsz, de van helye a vitának, a határok keresésének és feszegetésének is. És mert jó hely, én félig-meddig a campuson laktam.

Mesélj arról kicsit, hogy milyen feladatokkal kellett megbirkóznod az egyetemi évek alatt!
Ha az egyetemi életről vagy tantárgyak teljesítéséről van szó, nem éreztem őket akadálynak, amivel meg kell birkózni. Saját magam elvárásainak megfelelni, az már más kérdés! A legnagyobb harcokat magammal vívtam.


 


Melyik tantárgy miben segít/segített Neked?
A tervezési tárgyak amellett, hogy a szakmai tudást hivatottak elmélyíteni, segítettek, hogy vegyem komolyan a saját véleményemet és adjak is hangot neki. Ezt kiegészítve, az elméleti tárgyak lebontották a saját határaimat, mindig kicsit más gondolkodásra, új nézőpontok keresésére késztettek. 

Az elméleti tantárgyak közül melyiket tartottad a leghasznosabbnak?
A művészetfilozófiai és pszichológiai tárgyak közel álltak a szívemhez. Rávilágítottak, hogy mennyi féle művészet létezik, és hogy milyen mélyre képes hatolni a művészet az emberi lélekben. Itt kezdtem kapisgálni, hogy az építészet komplex megértést és elmélyülést igényel, és az építészre mekkora felelősség hárul.

Mit találtál a legizgalmasabbnak?
Itt a leghasznosabb és legizgalmasabb fedi egymást :)

Melyik volt a kedvenc projekted és miért?
Az MA diplomám. Egyrészt a személyes hangvétele, másrészt a kísérletező szemlélete miatt, ahol a kidolgozott tervezési módszer talán fontosabb is, mint maga a tervezett épület.

Melyik okozta a legnagyobb fejtörést?
Szintén az MA diplomám. Fizikailag is eléggé megterhelt, mivel a kutatási fázisban 3 hétig egy erdei telken, egy sátorban laktam és éreztem magam a világ legszerencsésebb és legnyomorultabb emberének 20 perc eltéréssel.
Lelkileg sem volt éppen könnyű. Sokszor félelmetes érzés volt nem látni a folyamat végét, nem tudni hogy kisül-e egyáltalán belőle valami, vagy az egész elmélet megbukik. Ez éreztette magát a vázlattervi prezentációkon is, ahol már mindenkinél alaprajzokon lehetett vitatkozni, én viszont még csak fényképeket, skicceket, a tapasztalataim összegzését tudtam felmutatni. Nagyon kellett bíznom a folyamatban és a megérzéseimben ahhoz, hogy ne omoljon össze a kártyavár és be tudjam fejezni, amit elkezdtem.

Mire vagy a legbüszkébb? Milyen sikerek vannak a hátad mögött?
2015 óta járok az Észak-indiai Himalájába önkéntesként, ahol tiszteletben tartva a kultúrák diverzitását, a helyiekkel kialakított partneri viszonyban dolgozunk. Rekonstruáltunk 500 éves királyi palotát, építettünk szoláriskolákat. Kezet foghattam a Dalai Lámával, a 2017-es tanpoi szoláriskola több nemzetközi elismerésben részesült, illetve a 2018-as Média Építészeti Díján különdíjat kapott. Idén nyáron bedobtak a mélyvízbe, művezetőként utaztam ki, amire külön büszke vagyok. De a legjobb érzés talán az, hogy egy ilyen közösség része lehetek.
A 2018 őszi TEDxMETU és TEDxDanubia-előadások alkalmával az Urániában és a MÜPA-ban meg is oszthattam ezeket az élményeket: több száz ember előtt beszélni izzasztó élmény, de nagyon sokat tanultam belőle és amire a legbüszkébb vagyok, hogy a történeteimet hallva másoknak is kedvet tudtam csinálni a himalájai kalandhoz, ahol hasonlóan hozzám, ők is életre szóló élményeket kaptak.

Hogyan látsz hozzá egy-egy feladat megoldásához?
Nem gondolkozom, csak berakom a kedvenc zenéimet, előkapom a kis fekete jegyzetfüzetemet (ami nélkül egyébként egy tapodtat sem mozdulok) és firkálom, ami eszembe jut. Otthon, a buszon, az utcán, étteremben, lefekvés előtt, félálomban, a zuhany alatt, bárhol, ahol jön az ihlet. Próbálom az első benyomást rögzíteni. A további tervezés általában arra jó, hogy rengeteg verejték árán bebizonyítsam, hogy az első gondolat volt a legjobb.


   


Mennyire kell együtt dolgoznod a csoporttársaiddal vagy más szakosokkal? Ki tudod használni azt az előnyt, hogy ennyiféle terület/szak van az egyetemen?
A csoporttársaimmal rendszeresen dolgoztunk együtt, akkor is, ha nem volt kötelező. Jól esik közösségben lenni, Karácsony előtt, kis égőkkel feldíszített iskolai monitorok előtt együtt énekelni a Jingle Bells-t. Más szakok diákjaival is voltak közös projektjeink. Talán emiatt alakult ki bennem az erős vágy, hogy ne feltétlenül hívjam magam építésznek, hanem mint kreatív ember gondoljak magamra és más kreatívokkal, egymás tudását megosztva dolgozzunk különböző, akár számunkra még ismeretlen területeken.

Hogyan fogalmaznád meg, miről szól a te területed?
Például erről az együttműködésről. Az építészet rengeteg szakterület olvasztótégelye. Van benne helye filozófiának, képzőművészetnek, pszichológiának, igazából majdhogynem bárminek. Sok léptékben tud létezni, mindenki megtalálja benne, ami a szívéhez közel áll. És valószínűleg egy élet sem elég ahhoz, hogy kimerítsük és mindent megtanuljunk róla…Éppen ezért, mindenkinek másról szól.

Mivel foglalkozik az, aki a te szakodon tanul?
Juhani Pallasmaa szerint az épület a „világban-benne-lét artikulálása”. Ennél szebben szerintem nem lehet megfogalmazni. Az építész ezt segít formába önteni.

Hogy látod, akik már végeztek hogyan tudnak elhelyezkedni? Mivel foglalkoznak?
Változó, mivel az egyetem nem skatulyáz be, nem terel egy konkrét irányba. Foglalkozhatnak építészettel, belsőépítészettel, irodában vagy saját vállalkozásként, lehetnek formatervezők, ékszertervezők, látványtervezők. Kinek mi áll testhez.


   


Mivel szeretnél Te foglalkozni a jövőben?
Szeretnék sokat látni a világból és abból, ahogyan máshol gondolkoznak a művészetekről. Szeretnék egy olyan helyet itthon, ahol nem címkézzük fel magunkat, hanem egy helyen, egymástól tanulva, izgalmas projekteken dolgozunk, mint különböző szakterületek képviselői. És nagyon élvezzük.
Jelenleg az év 4 hónapját Indiában töltöm, így az is érdekel, hogy ezt hosszú távon hogyan tudom majd összeegyeztetni egy itthoni munkával. Amire mondjuk általánosan vágyom, az a jó work-life balance.

Milyen programokat, kiállításokat, szakirodalmat, könyvet ajánlanál, hová menjen el az, aki érdeklődik a területed iránt?
A budapesti Design Hét vagy a Budapest 100 jó programok, a FUGA és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) pedig bármikor tárt karokkal várja az építészet iránt érdeklődőket. Könyvek közül a bőség zavarából egyet szeretnék kiemelni. Juhani Pallasmaa: A bőr szemei című művét. Az építészet olyan esszenciáját írja le, amihez nem kötődik stílus, vagy forma, hanem ami egyszerűen és univerzálisan igaz. És ezzel olyan érzékeny szemlélettel ajándékoz meg, amire ebben a szakmában nagy szükség van. Valójában viszont az is elég, ha az ember nyitott szemmel jár-kel és néha elcsodálkozik egy-egy furcsa repedésen, kellemes textúrán vagy érdekes árnyékon.

Milyen online felületeket böngésszen, kövessen az, akit érdekel a te területed? 
Az online design magazinoknak, mint például a dezeen, mindig van jó építészeti szekciójuk. Lidewij Edelkoort Trend Tabletje a klasszikus, kimeríthetetlen inspirációforrás, illetve a youtube. Tucatnyi szuper interjú és film könnyen elérhetően. Nem vagyok túl aktív a közösségi médián, de ha egy insta oldalt kell említeni, az Mátrai Péter tanár úr építészettel kevert zenei és vizuális kísérleteinek gyűjteménye. Zseniális.


   


Mivel töltöd a szabadidődet?
Ha sok van belőle, utazással. Ha kevés, akkor egy gyógyfürdő vagy cukrászda, egy jó zene, vagy csak simán a felkapcsolt izzósor és az ágy tud a legjobban esni. És néha sajnos a lakást is ki kell takarítani.

Milyen koncertet ajánlanál?
A Montreaux-i fesztiválon Nils Frahm. A youtube-on naponta meghallgatom és mindig libabőrös leszek tőle. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet élőben...

Milyen tanácsot adnál a most felvételizőknek?
Aludjatok egy jót előtte, másnap reggel egy zuhany csodákra képes, vigyetek csokit és ne izguljatok, mert nem fog titeket megenni senki :)


   


Mivel, hogyan készüljenek? Hogyan állítsák össze a portfóliójukat?
Legyetek őszinték-magatokkal szemben főleg!

Vegyenek-e részt, járjanak-e felvételi előkészítőre?
Én annak idején jártam és segített, hogy viszonylag magabiztosan menjek felvételizni.

Neked milyen élmény volt a felvételi?
BA: Kicsit izgulós, zöldfülű érzéses. MA: Mintha haza jönnék

Csinálnál-e valamit másképp, ha most állnál a pályaválasztás, felvételi előtt?
Nem :)


Best of diploma interjú Pannival

Hogyan kerül egy magyar lány a Dalai Láma közelébe? Mi inspirál arra egy építész tanoncot, hogy szakmai tudását és lelkesedését messze otthonától, a Himalájában karitatív ügy szolgálatába állítsa évről évre?
Panni kalandjai a Himalájában