Hogyan mutatnád be magad a világnak?
Egyedül abban vagyok biztos, hogy a munkámmal szeretnék kisebb-nagyobb befolyással lenni az egyes lokális és ugyanakkor globális szinten megjelenő problémák megoldásainak kialakítására a szó tág értelmében vett építészeti szemlélet és tervezői magatartás segítségével. Úgy gondolom, hogy jelenleg még nagyon leköt a nap mint nap rám zúduló információ mennyiség szelektálása és a lassan, de biztosan gyarapodó tapasztalat feldolgozása, formálása, ha a saját magam tervezőként történő definiálásáról van szó.
Miért gondoltad annak idején, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetem lesz a neked való iskola?
A METU frissessége és rugalmassága tetszett meg először. Úgy éreztem, hogy itt nem a technikai, információs vagy személyzeti korlátok szabnak határt a diákok fejlődésében, hanem kizárólag saját maguk. Ez az itt töltött idő alatt be is igazolódott.
Elsődlegesen az Építőművész szak jellemzőit igyekeztem megismerni a jelentkezésem előtt, így a gyakorlati órákon kis létszámú csoportokra bontás, a tanári kar névsora és a közvetlen, nyitott hangulat, ami a nyílt napon fogadott voltak az első benyomásaim. A tantermek és a műhelyek bejárása, valamint a minta tanterv böngészése is segített a jelentkezésről hozott döntésemben, egy ismerősöm személyes tapasztalatainak meghallgatásán túl.
Mesélj kicsit a szakodról!
A Környezetkultúra alapszakot és az Építőművész mesterszakot első sorban önmagáért a képzés felépítéséért és azokért az előremutató, komplex és támogató tanári gondolatokért ajánlom mindenkinek, aki ambíciót érez magában ahhoz, hogy párhuzamosan foglalkozzon belsőépítészettel, építészettel, várostervezéssel, bútortervezéssel, pszichológiával vagy éppen kortárs filozófiával. A képzés során folyamatosan kinyíló látókör, a sok-sok társterület megismerése lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a saját kibontakozásának helyét és formáját. Az átfogó szemlélet és gondolkodási forma, amit magunkévá tehetünk az egyetemi évek során, úgy gondolom, biztos alapja lehet, majd az ezt követő szakmai tevékenységeknek.
Úgy érzem, a METU egy építő közeg, ahol a személyiségünk és a szakmai kibontakozásunk támogatása történik hétről, hétre. Az ügyintézés gyors, kényelmes, az általánosan elterjedt hozzáállás a proaktivitás és a rugalmasság. Ezt az is mutatja, hogy a tanárok és a diákok véleménye nagyban befolyásolja a folyamatos jelleggel történő változásokat. A folyosón végig sétálva rengeteg különböző karakterű diákot látok, és úgy érzem, hogy ez a sok egyedi személyiség meg tudja találni a helyét, mind a tanórákon, mind más programokon. Az egyetem csoportmunkák, szakok közötti átjárást, közreműködést igénylő projektfeladatok szervezésével és más szakmai események lebonyolításával segíti a diákokat felfedezni, és kialakítani a természetes közegüket az egyetemen belül. Hálás vagyok, amiért én is nagyon jó társaságra és barátságokra leltem a szaktársaim körében.
Miért pont ezt a szakot választottad?
Az alapszakom elvégzése után vált csak egyértelművé bennem, hogy az építészet világa az, amiről minél többet szeretnék tanulni és ahol szeretnék tevékenykedni. Nagyon örülök, hogy a Metropolitan Egyetem mellett döntöttem és annak is, hogy ipari termék- és formatervező mérnöki BSC diplomával (azaz építészeti és belsőépítészeti alapképzés nélkül) is megadták nekem az esélyt és felvettek.
Melyik a kedvenc tantárgyad?
A várostervezés, a kortárs művészetelmélet és az integrált társművészeti gyakorlat voltak az eddigi kedvenceim. Az utóbbi első óráján jelen volt az összes elsőéves művészeti szakos hallgató, ahol bemutatkoztak az oktatók és bemutatták a témáikat. Jelentkezni lehetett a minket érdeklőkre. Én Remete Krisztához, a Radnóti színház arculatának és kommunikációjának fejlesztésével foglalkozó csoportba kerültem, ahol megvalósult egyfajta, a pandémiának köszönhető online műhelymunka, ahol pont az adott helyzetre is reflektálva ötletelhettünk. Nagyon izgalmas volt, ahogy mindenki megtalálta a neki való feladatokat a projektben, legyen éppen építész, textiltervező, grafikus, animáció vagy formatervező szakos hallgató. A közös prezentáció összeállítása és előadása is izgalmas, életszagú élmény volt.
Milyen jó tanácsot adnál egy most felvételizőnek, mire figyeljen és mi alapján döntsön?
Annyit tudok tanácsolni, hogy magára figyeljen, a megérzéseire, amikor kapcsolatba kerül a szakkal. Legyen minél inkább nyitott, befogadó attitűddel és figyelje azt, hogy milyen első reakciók ébrednek benne. Szerintem érdemes minél több egyetem nyílt napját meglátogatni, minél több diákkal, - ha van lehetőség tanárral - felvenni a kapcsolatot a jelentkezés előtt. A felvételi elbeszélgetésen pedig egy nagy adag bátorság és őszinte, gördülékeny bemutatkozás lehet a segítségére.
Én a nagyköveti jelentkezésemmel azt a közvetlen tájékoztatást, tanácsadást szeretném átadni hasonló diákoknak, amilyen a felvételi előtt én is voltam, amit magam is megtapasztaltam. Segíteni szeretnék az információk első kézből való átadásával, hogy biztosabb döntést tudjanak hozni az érdeklődők, azzal kapcsolatban, hogy szeretnének-e egy adott szakra jelentkezni vagy sem.
Milyen oktató helyett mentor élményed van?
Az itt töltött másfél évem alatt az összes gyakorlati órán éreztem a lehetőségét annak, hogy az adott tanáromra mentorként tekintsek. Általánosan érzem az órákon, hogy a tanáraink fő célja nem kizárólagosan az adott tantárgy követelményeinek betartatásán van, hanem hogy mindenki az egyéni hangját, egyéni tervezői magatartását fejlessze. A feladatok csupán eszközök, amik segítségével integrálni tudjuk magunkba az új tapasztalatainkat. A tanszék két vezetője Z. Halmágyi Judit és Kovács Zoltán, akikre abszolút mentorként támaszkodom. Ők azok, akiket gondolkodás nélkül, azonnal kereshetünk, ha bármilyen, akár személyes gondunk-bajunk támad, vagy ha plusz konzultációra, útmutatásra van szükségünk.
"Metropolitan. Az alkotóegyetem." Mit jelent ez számodra?
Itt nagy hangsúlyt kap a kreativitás, a kutatás és a kísérletezés. Gyakorlati projektek kapcsán tanulunk, amikkel egyénileg vagy csoportmunkában foglalkozunk. Az alkotóegyetem számomra azt jelenti, hogy főként tervezés közben, élesben ismerjük meg a szakma egyes területeit, egyes aspektusait, összefüggéseit. Ebben persze benne van az, hogy rengeteget hibázunk, sokszor kerülünk alkotói válságba, sokszor érezzük, hogy az adott feladat túlmutat rajtunk. Összességében ez tanít meg minket nagyot álmodni, ugyanakkor türelemmel lenni magunk felé és elfogadni azt, hogy az alkotói folyamat kisebb százaléka szól csak a sikerélményekről.
Mit jelent számodra az alkotás szó?
Az alkotás szóról Hans-Georg Gadamer, a művészet befogadásról szóló nézete jut először az eszembe. Szerinte a művészet és az egyén találkozásakor “Zuwachs an Sein’ vagyis létben való gyarapodás történik. Azt hiszem, amikor alkotunk, valami ilyesmi zajlik le bennünk. Érdekes, hogy ennek a végeredményét, produktumát is (művészeti) alkotásnak hívjuk.
Melyik a kedvenc helyed az egyetemen?
Ahol a legtöbb időt töltjük, a Rózsa utcai campus B épületének harmadik emelete és a könyvtár. Innen is a kilátás a háztetőkre és a templomtornyokra a kedvencem.
A vírushelyzet miatt, idén sokkal nagyobb hangsúlyt kap az online tanulás. Repüljünk vissza kicsit az időben: meséld el röviden a METU-hoz kapcsolódó kedvenc offline élményedet!
Az egyik legkedvesebb emlékem a 2019-es MÉD díjátadó, amire Z. Halmágyi Judit tanárnő hívott meg bennünket, és amin együtt vettünk részt a szaktársaimmal. Különösen a diák/terv kategória fogott meg, mivel az alapszakomon nem igazán találkoztam átfogóan építészeti tervekkel, az első őszi félév elején szembesülni azzal, hogy a kortársaim diplomamunkáik kapcsán milyen szerteágazó témákhoz milyen érzékenységgel nyúlnak, nagyon inspiráló volt számomra.
Pozitív tapasztalás számodra az online tanulás?
Igen, abszolút. Nyilván nem helyettesíti a személyes kontaktust, az együtt rajzolást vagy a kávé melletti eszmecseréket a szünetekben, de a várakozásaimat többszörösen felülmúlta. Az órák a technikai nehézségek ellenére is általában gördülékenyek, hatékonyak és mivel otthon van mindenki, kevésbé jellemzők a késések, időpont egyeztetési nehézségek. Külön szerencse volt az is, hogy lényegében észre sem vettük az átállást, nem több, mint egy hétvége alatt vált lehetségessé az online oktatás a METU-n.
Véleményed szerint ki a szakmád szuperhőse, kit tekintesz példaképednek?
Ha kortárs világhírű építészre kell gondolnom, akkor többek közül Peter Zhumtort emelném ki. Főként a környezettel, a hely szellemével történő építészeti kapcsolódásainak követendő magatartásáért. Példaképeknek pedig különböző kisebb szerveződéseket mondanék, akik hozzám hasonlóan nagyon fiatalok, és akik mernek játszani, kísérletezni az építészettel, keverni a különböző alkalmazott művészeti ágakat. Ilyen például a párizsi EXYZT kollektíva, vagy itthon a Hello Wood.
Miben látod a METU szupererejét?
Úgy érzem, hogy a művészeti szakokon különlegesen erős és közeli kapcsolatot alakíthatunk ki a tanárainkkal. Minden tanárunk szakmájában kiemelkedő, naprakész és odaadó. Mindezek mellett számomra eddig elképzelhetetlen mennyiségű figyelmet és energiát fordítanak azokra a kérdéseinkre, projektjeinkre, ahol azt igényeljük. Itt tényleg megvalósulhat mindenki számára, a személyes fejlesztés folyamata, magunkhoz mérve fejlődhetünk hétről hétre a tanáraink, és sokszor a szaktársaink segítségével. Úgy érzem, hogy az ő támogatásukkal, csak rajtam áll milyen tempóban szeretnék ugrani egyre és egyre feljebb a saját kis lépcsőfokaimon - gondolok itt szakmai, de szociális képességek fejlődésére is.
Emellett kiemelném az egyedülálló oktatási rendszert, amit teljes egészében szabad és előremutató gondolatok határoznak meg, nagy szabadságot hagyva a tanárok és a diákok döntéseinek. Szerintem ez amennyire eszméletlenül szerencsés helyzet, annyira ritka is jelenleg itthon a felsőoktatásban.
Milyennek képzeled a METU szuperhősét?
A METU szuperhősének karaktere szerintem külsőre és belsőre nagyon hasonlítana a Disney mese Herkuleséére. Sokszor érzem azt, hogy mi diákok, sok kis Herkules vagyunk, mindegyikünknek vannak erősségei, adottságai, amikkel a képzés során megismerkedünk, és amiket megtanulunk használni. Végül a sok gyakorlás és kisebb próbatétel után jutunk el arra, hogy valamennyire már tisztában vagyunk saját magunkkal, az értékrendünkkel, és elkezdhetünk eszerint elindulni az életünkben.
Mi lenne a 3 szupererő, amit választanál magadnak?
Azt hiszem, mint manapság sokan, én is az idő hiányával küzdök nap mint nap. Mindig egy kicsit többet, kicsit jobban szeretnék belesűríteni az adott napba, mint azt a külső vagy éppen belső korlátaim engedik. Az élet, milyenségébe, néha kegyetlenségeibe nem szólnék bele különböző szupererők használatával, de szívesen venném, ha alkalom adtán a pár óra alvást pár perce cserélhetném, a közlekedési dugókat teleportálással kerülhetném ki, vagy éppen a rövid és hosszú távú memóriám közötti átjárást könnyíthetném meg a végletekig.
Mit tanultál meg a METU-n, ami sokat jelent számodra?
A METU-n tanulom, hogy hogyan tudom megismerni és perspektívába helyezni önmagam és a saját tapasztalásaimat a közvetlen környezetemmel, az emberiséggel, vagy éppen a bolygóval. Megtanultam, hogy lényegében az építészet minden, ahogyan ezt a kivetülésünket struktúrába, formába integráljuk. Juhani Pallasma kortárs finn építész az emberi tapasztalást így jellemzi: „A világ a testben tükröződik, és a test a világba vetül ki.”
Milyen élményed kapcsolódik a METU-n az alkotóegyetemséghez?
A féléves projektfeladatok, tantárgyi követelmények sokszor valós pályázati kiírások teljesítései, vagy azokból való kiindulások. Amikor találkozunk egy valós konkrét problémával és arra válaszokat keresünk hónapokon át, úgy gondolom, megmutatja azt, hogy milyen alkotónak, tervezőnek lenni. Milyen érzés a ’flow’ állapot kiélvezése, milyen a megrekedés, az elveszettség érzése, milyen együttműködni vagy éppen vitázni másokkal, milyen kritikát adni és kapni, milyen értékrendeket megismerni, ütköztetni, változtatni. Azt hiszem ezek a folyamatok kikerülhetetlenek és egytől egyig jellemzik az alkotói létet.
Volt olyan nehéz pillanatod, amikor valakitől kaptál impulzust, ami átsegített rajta?
Az első félévben általánosan még sok-sok felesleges izgalom és frusztráltság volt bennem, amik azt eredményezték, hogy a kipakolás és félévzárás pillanatában abszolút felkészületlennek éreztem magam. Tudtam, hogy összecsaptam a végére az egyik féléves projektet, hogy nem értem el arra a kidolgozottsági szintre, amire akkor úgy gondoltam, hogy kellett volna a tantárgyi követelmények alapján. Amikor a prezentáció után a tanáraim összes kritikája arról szólt, hogy miért nem vállaltam fel bátran, hogy hol tart valójában bennem a folyamat és annak a folytatását hoztam az alkalomra, miért ugráltam előre teljesen értelmetlenül, hogy tessék-lássék módjára fejezzem be a feladatot, megértettem, hogy itt szabad őszintén és nyitottan kommunikálni, felvállalni az esetleges hiányosságainkat, mert a kritika speciálisan hozzánk fog szólni és az adott helyzethez. Ez a tapasztalat sokat segített abban, a következő félévekben jobban feloldódjak és ne felesleges görcsökön pazaroljam el az energiám.
Van olyan oktatód, akivel szívesen beszélgetnél személyesen pár kérdés erejéig?
Legszívesebben Molnár Beával beszélgetnék. Az ő szakmai meglátásairól, munkamoráljának kialakulásáról, jelenlegi fő érdeklődési köreiről bármennyit szívesen hallanék. Bár sajnos nem volt vele sok órám, az egyik példaképemnek tekintem őt, mind a pedagógiai mind az építészeti jelenléte miatt.
Milyen alkotói utazásod volt a METU-n?
A 2020-as tavaszi félévben, az elején offline majd online, az Alföldi utcai hajléktalanszálló építészeti újragondolására kiírt RELOAD pályázattal foglalkoztunk. Legtöbbünknek hatalmas falat volt egy több emeletes középület és a mellette tátongó foghíjtelek átalakítása. Egyszerre kiszolgálni az épület lakói és dolgozói speciális igényeit, vizsgálni a városi szövetet, amibe belesimulunk, és kutatni a világ összes nagyvárosában jelenlévő hajléktalanság általánosan megjelenő karakterisztikáit. Nagyon örültem a lehetőségnek, és motivált, hogy magasan van a léc. Egy idő után csoportokba szerveződve folytattuk a tervezést és hetente kétszer összesen négy tanárral konzultáltuk. Így nagyon intenzív volt a folyamat, rengeteget fejlődtünk, arról nem is beszélve, hogy egymással és a tanárokkal is nagyon jól esett folyamatosan kontaktusban lenni a tavaszi kijárási korlátozás alatt.
Van-e olyan könyv, film, kiállítás, előadás, amit szívesen ajánlanál mások figyelmébe?
Juhani Pallasma A bőr szemei című könyvét ajánlom úgymond irányadó, az építészetet átfogóan definiáló és meghatározó olvasmánynak. Hannes Böhringer: Daidalosz vagy Diogenész című építészet filozófiai kötetét pedig a sokszínű és figyelemfelkeltő gondolataiért tartom érdekesnek bárki számára, aki egy picit is érdeklődik a szakma iránt. Budapesten a FUGA és a KÉK kiállításait, (online) előadásait, sétáit ajánlom mindenki figyelmébe. A youtube-on pedig szintén a FUGA által készített mikrokozmosz sorozatot, valamint a Magyar Építőművészek Szövetsége csatornáján elérhető Ház és Mesterek videókat.
Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Ha otthoni begubózásról van szó, akkor szeretem az időt filmek, versek, az ukulelém és a szeretteim társaságában tölteni. Ha elmegyek otthonról egy koncert vagy a természet, ami a leginkább kikapcsol.
Mi a kedvenc zenei műfajod, zenekarod, előadód?
Hogy magyar zenekarokat említsek a jelenlegi kedvenceim a Planton Karataev és a Middlemist Red. Ezen kívül a népzenei elemekkel megbolondított modern hangzású zenei irányok felé nyitottam az elmúlt időszakban. És ezzel körülbelül le is fedtem az általam hallgatott műfajok jelentős hányadát.
Van-e olyan célod, amit a METU segített elérni?
Igen, irányt mutat és talajt ad, lehetőséget arra, hogy különböző szemléleteket megismerjek, olyan forrásokat és példákat láthassak magam előtt, amivel kinyílik számomra a világ és elindulhatok a saját tervezői identitásom kialakulása és a jövőbeni karrierterveim elképzelésének útján.
Hogy érzed, segíteni fogják az itt töltött évek a karrierterveidet?
Igen, a METU-n van lehetőségem sok potenciális irány megismerésére, sok kapcsolódásra, impulzus befogadásra. Ha ezek közül nem is egyértelműen indul el a pályám valamilyen irányba, a tanulmányok alatt kialakult szokásrendszerem a nyitottságra, a rugalmasságra és ’beleérzésre’ egészen biztosan hozzásegít előbb utóbb ahhoz, hogy megtaláljam azokat a területeket, amelyek mélyen megérintenek és azokat az embereket, akikkel hasonló hullámhosszon tudunk együttműködni és közös célokért dolgozni.