„Megtanultam lépésről, lépésre átgondolni a munkafolyamataimat, és ami fontosabb, megtanultam csapatban dolgozni. Szerintem nem az az igazi profi, aki egyedül képes mindent megoldani, hanem aki tudja mire képes és mire nem, és mer, tud segítséget kérni.”
Érdi Róbert Fotográfia alapszakunkon diplomázott. Több kiállítással és elismeréssel a háta mögött még mindig a tanulásvágy hajtja, mer belevágni kihívást jelentő projektbe, nagy léptékű csapatmunkákba és komoly szervezést igénylő feladatokba, ha ez szükséges a vágyott képi világ eléréséhez.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Egyáltalán nem volt biztos, tudatos döntés számomra, hogy művészettel foglalkozzak, pláne nem fotográfiával. Munkás családból származom, sokáig nekem is a klasszikus értelembe vett „biztos megélhetési” szakmák jelentették a célirányt mint: orvos, ügyvéd. Pénzügyi szakterületen szereztem meg az első végzettségem, 18 évesen, de három hónap munka után rájöttem, hogy az irodai élet számomra maga a pokol. Mindig is vonzott a filmművészet és a fotográfia világa, először filmmel foglalkoztam, de kamaszként nagyon lusta voltam még ahhoz, hogy fejlesszem magam, így inkább fotóztam, mert az „egyszerűbb” volt. Miután megszerveztem az első kiállításomat a középiskolám dísztermében, akkor tudatosult bennem: igen, fotós akarok lenni!
Miért ezt a szakot választottad?
Amikor eljött a felvételi időszak, elmentem minden egyetem nyílt napjára, ahol fotós képzésre lehetett jelentkezni. Abban biztos voltam, hogy Pesten akarok maradni, így viszonylag szűkre szabtam a lehetőségeim számát. A MOME-n egyből éreztem, hogy kilógok a sorból, nem vagyok odavaló, kicsit még le is törte a lelkesedésem. Rá pár hétre elmentem a METU Fotográfia szakának nyílt napjára. Akkoriban Halas István fotóművész magánóráira jártam, így volt egy kisebb alapfelkészültségem, amit meg is akartam mutatni már a nyílt napon, hogy emlékezzenek rám később a felvételin. Nagyon szimpatikus volt mindenki. Mosolygós arcok, inspiráló emberek, áradt belőlük az energia. Azon a napon dőlt el: ide akarok járni!
Mi inspirál?
Képileg leginkább a szerzői filmek inspirálnak. Nagy filmfogyasztónak tartom magam. Magyarok közül Tarr Béla és Jancsó Miklós filmjei voltak rám hatással, a Sátántangót például négyszer néztem végig. Ezt nem csak a kortársaim, de a tanáraim is furcsállották sokszor. Szintén óriási hatással van rám a skandináv filmművészet: Lars von Trier, Roy Andersson filmjei. Imádom a lassú, kimért tempójukat és a szürke, komor világot, amit bemutatnak. Egyáltalán nem érzem nyomasztónak, könnyen el tudok mélyülni a gondolatokban, amiket felvetnek. Fotográfiai inspirációk közül a legmeghatározóbbak számomra Larry Clark: Tulsa fotóalbuma és Gregory Crewdson művei. Csodálom azt a technikai és konceptuális precíziót, amellyel Crewdson alkot, abszolút követendő példa számomra.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyik kedvencem Szabó Dezső Monokróm csendélet hívószóra készített munkám volt. Első hallásra egyszerűnek, banálisnak hangzik egy csendéletet egy adott szín árnyalatainak felhasználásával létrehozni, engem mégis annyira megindított, hogy csak ezzel az egy feladat megoldásával egy egész hetet töltöttem.
Imádom a fekete színt és minden árnyalatát. Nem volt kérdés, hogy egy olyan képet csinálok, ami a fekete minden lehetséges árnyalatát megjeleníti. Ez nem csak fotográfiailag, de retusálásban, illetve nyomdatechnikában is egy hatalmas kihívás. Végül egy többsíkú, modern kompozíciót hoztam létre. A virágot, a keretet és a vázát kézzel fújtam le feketére. A keretet külön fotóztam be és helyeztem el utólagosan a képen. Az elkészült kép színtartománya 5 (fehér) – 93 (fekete)%-ig terjed, amely még nyomtatásban is érezhető árnyalatbéli különbséget jelent. Ez a kép, kiállításra került a 2018-as BPF programjában, a Kiscelli Múzeumban, „Csöndesen” címmel bemutatott csendélet fotókiállításán.
(Fotóasszisztens: Baranyi Róbert, Jani Martin)
A másik kedvencem nem egyetemi feladat, de egyetemi projekt volt. Megkérdeztem a szakvezetőmet, hogy van e lehetőség arra, hogy általam felvetett problémával is foglalkozzak képileg az egyetemi feladatokon felül, majd ezt is bemutassam a kiértékelésen. Boldogan fogadták a „szorgalmi” munkám ötletét, így jött létre a „nihil” sorozatom, amelynek Gőbölyös Luca szakvezető volt a konzulense. A sorozat helyszíne a Műcsarnok B épülete, akkoriban építették át, de Luca segítségével fotózhattam ott, amiért máig nagyon hálás vagyok. Biztos vagyok benne, ha máshol készül el a projekt nem lett volna ilyen sikeres. A képek belső ihletésűek, személyes problémáimat reprezentálják, amelyek az akkori művészeti útkeresésemből, kríziseimből és lelki mélypontjaimból eredtek. A projekt során velem dolgozott Matolcsi Fédra, 2018-ban diplomázott fotográfusként a METU-n, illetve Baranyi Róbert. A modell Varga Barbara volt.
Ezzel a sorozattal bejutottam a 2018-as Hasselblad Masters finalistái közé, „Project//21” kategóriában. Ez volt az első komoly szakmai siker amelyet magaménak tudhattam. A sorozat kiállításra került a 2018-as Esztergomi Fotográfiai Biennálé keretein belül az Esztergomi Dzsámiban, illetve a budapesti B32 galériában, továbbá a Vesc-art Management „Abszurd” témájú pályázatán is a finalisták közé került, a kiállítás a Barabás Villa Galériában volt megtekinthető. Valamint 2019 decemberében megtekinthető lesz Debrecenben a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban a /MÉLYÁRAMOK/ csoportos kiállításon is.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám a politikusábrázolás képi (fotográfiai) reprezentációjával foglalkozik, ezen belül is a diktátorok ábrázolásával a dagerrotípiától a selfie-ig. Több oka is van annak amiért ezt a témát választottam. Történelemből is mindig a diktatúrák érdekeltek, valószínű azért, mert 22 évesen én még „puha diktatúrában” sem éltem, mint a szüleim és nem tudom elképzelni milyen lehet. A nagyszüleimre mindig jellemző volt az úgynevezett „Kádár romantika”, sokszor gondolkodtam azon, hogy most örüljek vagy sírjak, hogy nem lehettem kisdobos, vagy nem tudhatom milyen jó, hogy nincs több ezerféle márka mindenből. De ez még közel sem alapozta meg eléggé a diplomamunkám témájának konkretizálódását. Nagyon nehezen viselem el a politikai kampányidőszakokat és azt is, hogy ez a magánéletembe is beférkőzik. Ezért alkottam magamnak egy saját ideológiát, egy saját diktátort, aki minden történelmi érában uralkodhat.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Technikailag és alkotói látásmódban is nagyon sokat kaptam a tanáraimtól. Rengeteg olyan ötletem volt, amelyeket nem tudtam magamtól megvalósítani, mert nem tudtam, hogyan állnak össze egyes komponensei a képnek. Megtanultam lépésről, lépésre átgondolni a munkafolyamataimat és ami fontosabb, megtanultam csapatban dolgozni. Szerintem nem az az igazi profi, aki egyedül képes mindent megoldani, hanem aki tudja mire képes és mire nem, és mer, tud segítséget kérni. A METU-n pedig nagyon könnyű segítséget találni. Nagyon szoros kapcsolat van a művészeti szakos hallgatók között, mindig tudtam kit hívjak, ha úgy éreztem valamit képtelen vagyok megoldani.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Ne legyenek benne kétségek afelől, hogy itt mindent megkap ahhoz, hogy később magabiztosan és felkészülten kezdje el a pályáját! Felkészült, aktív és szakmailag elismert tanároktól sajátíthatja el a szakma fortélyait, érdemes művészek segítik alkotói fejlődését. Hazai és nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is rengeteg lehetősége lesz. Aki ide jön a METU-ra azelőtt tényleg kitárul a világ. Persze ehhez az is kell, hogy mindent megtegyen azért, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel és alázattal, kitartással dolgozzon a céljaiért.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Hatalmas megkönnyebbülés és büszkeség van bennem. Nagyon örülök, hogy sikerrel zártam az egyetemi éveimet és elkezdhetem a saját szakmai karrierem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert már az egyetem második évében el tudtam helyezkedni gyakornokként egy fotóstúdióban, ahova a diploma után már kollégaként vártak vissza. Ez is egy olyan lehetőség volt, amit a METU adott nekem.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Izzasztó. Nagyon magasra tettem a lécet saját magamnak a diplomamunkám témájával és azzal, hogy egy hatalmas stábbal együtt dolgozva hoztam létre közel 3 hónap alatt ezt a sorozatot. Fel voltam készülve arra, hogy komoly, nehéz kérdéseket fogok kapni és meg kell állnom a helyem aznap, de bíztam magamban és a konzulensem, Pettendi Szabó Péter is állandó támogatást nyújtott számomra a kezdetektől fogva. Utólag visszagondolva persze örülök, hogy vége és szép emlékként él bennem tovább.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mint említettem, már az egyetemi éveim alatt sikerült elhelyezkednem egy fotóstúdióban, ahol reklámkampányok megtervezésével, reklám-, portré-, és tárgyfotózással foglalkozunk, illetve belekóstoltam a reklámfilmek világába is. Ezen a területen képzelem el a jövőm, viszont nem vetek véget a tanulmányaimnak sem. Jövőre jelentkezek a METU-ra Fotográfia mesterképzésre, illetve távolabbi terveim között szerepel a média design tanulása is.
