Dolgozatomban a kortárs képzőművészet kelet-európai intézményrendszerben betöltött jelenlétét vizsgálom, kiemelten tekintve a posztjugoszláv térségre. Többek között olyan kérdésekre keresem a választ, hogy mekkora teret kapott a hetvenes, nyolcvanas évek művészeti munkája a régióban és milyen hatással van napjaink alkotói tevékenységére. A rendszerváltás előtt Jugoszlávia meghatározó szerepet töltött be a kelet-európai és nyugat-európai képzőművészeti irányzatok találkozásában. Bár az ország lényegesen lazább szocialista rendszerrel működött a szovjet blokk többi országához képest, azonban az alapeszmék mégis egy tőről fakadtak. Volt egy határ, amelyen belül a művészek és a múzeumi kiállítások még szabadon fogalmazhatták meg véleményüket szociológiai, társadalmi és politikai témákban. Azonban a látszólagos szabadság mögött mégis keményen érvényesültek az állam által szabott szabályok. Dolgozatomban olyan megmozdulásokat mutatok be, melyek megkerülve a szocialista rendszer állította kereteket, egyéb alternatívák felé fordultak. Ezen megmozdulásokat vonom párhuzamba az aktuális kultúrpolitikai helyzettel, kitérve Szerbia három legfontosabb kortárs intézményének működésére.