Érdeklődésem középpontjában a Magyarországon az 1989-es rendszerváltást követő átmeneti időszak művészeti vonatkozásai álltak, melyen belül elsősorban a nyomtatott grafika helyzetére összpontosítottam. Képgrafikus végzettséggel rendelkező művészek közül Koronczi Endrét, Szurcsik Józsefet, Csontó Lajost, Faa Balázst és Gábor Imrét emeltem ki, akik mind a Képzőművészeti Főiskola képgrafikus szakán végeztek, azonban képzettségüktől kissé eltávolodva ma már más művészeti irányt képviselnek.
A kiválasztott művészekkel való személyes interjú során nem állt szándékomban teljeskörű betekintést nyerni munkásságukba, inkább a véleményükre és tapasztalataikra koncentráltam az adott korszakra vonatkozóan. A kiemelteken kívül számos másik példát is hozok olyan alkotókra, akik aktívan részt vettek a 90’-es évek művészetének alakításában, miközben arra keresem a választ, hogy miképpen élték meg a változást, miben és mennyiben térítette el őket az addigi tanaiktól az új helyzet, mit jelentett számukra a nyitás az új világ felé, illetve hogyan befolyásoltak a nyugat felől érkező, új művészeti hatások.
Dolgozatom második felében egy fiktív képzőművészeti galéria üzleti tervét dolgoztam ki, olyan lehetőségeket tárva fel, melyek költséghatékony marketing, pénzügyi, szervezeti és termelési tervet kínálnak, illetve a kiskapuk mellett a személyes kapcsolatokra építenek. Ugyan fiktív galériáról beszélünk, azonban személyes indíttatásomból és az interjúk hatására úgy véljük tervezett jövőbeli kollégámmal, Varga Zsófiával, hogy ténylegesen szükség lenne egy olyan innovatív galéria létrehozására, amely próbál hidat képezni a közönség és a művészet között.