„Számomra a METU adott egy olyan löketet, ami teljesen megváltoztatta a fotográfiához való viszonyom… Sosem tudhatod, mi rejtőzik benned!”
Czunderlik Robin 2020-ban diplomázott Fotográfia alapképzésünk divatfotográfia specializációján. Már középiskolában tudta, hogy ezzel a területtel szeretne foglalkozni, de érezte, hogy csupán önmagát képezve nem tud kellően konceptuálisan hozzáállni. Kísérletező alkat, a sokféle médium együttes alkalmazásában találja meg sajátos stílusjegyeit, fontos számára, hogy korlátok nélkül tudjon alkotni, amit az egyetemen kiadott feladatok, a feladatokon belül kapott alkotói szabadság lehetővé is tett.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Még középiskola közepén kezdett el érdekelni a fotográfia, már akkor tudtam, hogy tőlem nagyon messze áll a hagyományos irodai munka, és később, mikor nyáron egy irodában dolgoztam egy hónapot rájöttem, hogy ebbe én beleőrülnék. Nekem kell a pörgés, a változatosság és az új emberek.
Miért ezt a szakot választottad?
A METU előtt, mikor elkezdtem fotózni, elvégeztem egy kezdő tanfolyamot egy kedves barátom studiójánál, ami bevezetett a fotózásba, majd nagyon sok könyvet, cikket olvastam és próbáltam magam edukálni, de nem tudtam konceptuálisan hozzáállni a fotográfiához, hiányzott valami plusz. Ezt a pluszt az előkészítőn Illés Barna adta meg.
Mi inspirál?
Igazából mindig más van rám hatással. Az apró pillanatnyi dolgoktól az utcán való sétán át a képzőművészetig minden hozzám tesz valamit. Egy vers, egy festmény, egy plakát, a körülvevő emberek.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Két kedvenc munkám emelném ki. Az egyik Tóth Melinda feladatára készült, ahol a kiadott vizsgafeladatunkhoz ki kellett választani egy képzőművészt vagy képzőművészeti alkotást, és abból inspirálódva kellett mood vagy kampányfotókat csinálni. Én Egon Schiele-t választottam.
A másik Vass Tamásnak készített editorial, ami a német Kaltblut magazinban is megjelent.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A divatfotográfia specializáción egy magazint kellett választani, és azt rekreálni a magazin sajátos stílusában, de nyilván ki-ki a sajátos elemeit belecsempészve. A magazinválasztásnál számomra fontos volt, hogy ne egy klasszikusabb, hanem egy sokkal inkább kísérletező magazint válasszak, és amint a kezeim közé került a Self Service biztos voltam abban, hogy ez lesz. Jellemző rá a ’sokmédiumosság’ és bátran használnak különböző vizualitású képeket egy anyagon belül. Nem szeretem, ha be vagyok korlátozva és úgy vélem, hogy ez a magazin biztosítja, hogy korlátok nélkül tudjak alkotni. A diplomamunkámat sajnos a vírushelyzet miatt nem tudtam teljes egészében elkészíteni, csupán egy karantént feldolgozó self portrait sorozat készült el a védésre. (A kialakult helyzet miatt lehetőség volt arra, hogy a szinopszist/tervet védjük meg). Természetesen a terv, a szinopszis teljes mértékben elkészült, és ami késik, nem múlik, a képeket utólag pótoljuk.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Kiszélesítette a látóköröm, új perspektívákat ismerhettem meg tanáraimnak hála. Egy borzasztóan inspiráló közösség alakult ki már az első évben, ami végig kísért és húztuk egymást és ehhez nagyon sokat hozzátett olyan tanárok jelenléte, mint Nánási László vagy Zalka Imre.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Számomra a Metu adott egy olyan löketet, ami teljesen megváltoztatta a fotográfiához való viszonyom. Amikor idejöttem nem tudtam, hogy alkotói vagy riportfotográfia specializációra szeretnék menni, egy valamit tudtam, hogy a divat biztos nem. És ez mindaddig úgy volt, amíg nem volt a divatfotóval foglalkozó Stúdió gyakorlat óránk Almási Csabával és kiderült, hogy van hozzá érzékem. Szóval sosem tudhatod, mi rejtőzik benned!
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Furán. Van egyfajta felszabadultság bennem, másrészről egy üresség keletkezett. Mindenesetre szép 3 évet tudhatok magam mögött, és örülök, hogy lehetőségem volt true barátságokat kötnöm a METU-n.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A mi védésünk eléggé szokatlan volt, mivel online formában zajlott. Egyrészről jó volt, mert nem volt lámpalázam, mint mondjuk normál esetben lett volna. Másrészről viszont sajnálom, hogy nem volt lehetőségünk fizikai, nyomtatott képeket benyújtanunk.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A karantén alatt kicsit leültem, aminek hatását még a nyáron is érzem. Az első lépés ebből kilépni, utána meg, ahogy hozza a sors. Nyilván maradnék a divatiparban és fotóznék, és szeretném magam külföldön is kipróbálni majd. De semmit nem tervezek előre.
