„Szeretném minél nagyobb közönséggel megosztani a saját látásmódomat és kis lépésekkel változást elérni. Bár tudom nagyon utópikus elképzelés, hogy a sztereotípiák százszázalékosan felszámolhatóak, de ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg. Úgy gondolom a művészet egy olyan korlátlan szabadságot ad számomra, amiben egész nyugodtan kísérletezhetek ezzel.”
Brátis Nikoletta Képi ábrázolás alapszakunkon diplomázott.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Már az óvodában is szinte a kezemhez voltak ragadva a színes ceruzák, s ez a későbbiekben is megmaradt. Az anyukám fontosnak tartotta, hogy mindenféle kézműves fejlesztő programokra vigyen, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Ennek hatására később középiskolát is az alkotás szellemében választottam, és így kóstoltam bele a divat világába, majd érettségi utáni képzés keretében tovább fejlesztettem magam ezen a területen, de már ekkor éreztem, hogy a rajzolás és a festés valami varázslatos dolog számomra.
Miért ezt a szakot választottad?
Azt gondolom a fentieket tekintve nem meglepő, hogy miért ezt a szakot választottam. Úgy éreztem még nagyon sok számomra is rejtett képességem vár arra, hogy a felszínre törjön és kifejeződésre jusson.
Mi inspirál?
Tulajdonképpen minden, ami történik körülöttem. Ha ki kellene emelnem egy konkrét példát, akkor a diplomamunkám inspirációját említeném. Nagyon érzékenyen érintenek a sztereotípiák, különösen a nemi sztereotípiák témaköre, melyet a szakdolgozatomban is körbejártam. Fontosnak tartom, hogy megértsük, a biológiai nemünk, szexuális orientációnk, vagy például a bőrszínűnk egy adott dolog, ami velünk születik, nem ezek a tulajdonságok határozzák meg, milyen emberek vagyunk. Vegyük észre a személyes, valódi emberi értékeket, tiszteljük egymást és próbáljunk túllépni a berögzült előítéleteken. Lássuk meg a szépet, ahelyett, hogy a hibákat keressük másokban.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A számomra legkedvesebb a diplomamunkám előtanulmánya volt, melyből egy album is készült, Virginia Woolf idézetekkel. Egyrészt a téma boncolgatása miatt, másrészt ennél a munkánál éreztem azt, hogy megtaláltam önmagamat. Nagyon sokat kísérleteztem a grafikai műhelyben, többféle grafikai eljárást kipróbáltam és állíthatom, ott éreztem a legfelszabadultabban magam.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
…mert most a „talán” és a „látszik” birodalmában vagyunk…
Úgy gondolom a címe ugyan sejtelmesen, de sokat elárul a tartalmi mondanivalóról az arra nyitottaknak. Virginia Woolf munkássága nagyon nagy hatást gyakorolt rám, főleg az Orlando című csodálatos alkotása, amire visszautalok a címmel is. A regényben megjelenő társadalmi jelenség, mely a nemi sztereotípiák különböző korokban való sajátosságait hangsúlyozza, erősen megvilágítja a nemek közötti különbségek és hasonlóságok jelentőségét, avagy jelentéktelenségét, valamint ebből következésképpen megfogalmazza a személyiség/lélek értékét. Azt hiszem ez egy mindenkor aktuális téma, hiszen az elfogadás területén még van mit fejlődnünk. A négy darab 100cm x 85cm-es olajfestményemen olyan modellekről készítettem portrékat, akik az androgün, azaz nemtelenség képviselői, akár külső, akár belső jegyekről legyen szó. Meg akartam mutatni saját nézőpontomból a számomra egyértelműen szembeötlő szépséget, tiszta, őszinte érzelmeket, mely árad személyiségükből.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyon sok új technikával ismerkedhettem meg, ami új ajtókat nyitott meg előttem, hiszen a magas- és mélynyomású grafikai eljárásokról nem sokat tudtam korábban. Végül az egyik kedvenc helyemmé vált a grafikai műhely. Valamint jobban belemélyedhettem egy-egy technikába, és sokszor bent maradtam a festőműhelyben „túlórázni”, olyan szinten beszippantott az adott olajfestmény, amelyen dolgoztam. Nem véletlenül választottam ezt a médiumot a diplomamunkám technikájaként.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A METU olyan sokszínű közeget biztosít, nemcsak hallgatók, de oktatók terén is, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ne találd meg a saját utadat és azokat az embereket, akik hatást gyakorolnak rád. Gyakorlati kurzusok mellett kiemelném az elméleti oktatást is, hiszen személyes tapasztalatom, mennyivel több lesz egy alkotás a tartalmi mondanivalójától. Saját munkáimban ez a plusz tartalom tudatos hangsúlyt kapott, s ebben sokat segített az elméleti megközelítés.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Izgatott vagyok és kíváncsian várom az új impulzusokat. Számomra a művészet, az alkotási folyamat egyfajta terápia, önismereti gyakorlat. Úgy érzem, még van mit fejlődnöm, de számomra ez a fejlődési szakasz is abban segít, hogy még jobban megismerjem magamat.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Bár kicsit izgultam, hiszen a szereplés ilyen formája sosem volt a szívem csücske, mégis meglepő módon iszonyatosan élveztem. Nagyon pozitívak voltak számomra a visszajelzések és megerősítettek abban, hogy haladjak tovább ezen az úton.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképpen bővítem és tovább fejlesztem a portrésorozatomat, mert úgy gondolom, még nagyon sok van ebben a témában és érdemes vele foglalkoznom. Szeretném minél nagyobb közönséggel megosztani a saját látásmódomat és kis lépésekkel változást elérni. Bár tudom nagyon utópikus elképzelés, hogy a sztereotípiák százszázalékosan felszámolhatóak, de ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg. Úgy gondolom a művészet egy olyan korlátlan szabadságot ad számomra, amiben egész nyugodtan kísérletezhetek ezzel.
