„A METU-n már az első napon tudtam, hogy jó helyen vagyok. Rengeteg odafigyelést és motivációt kaptam az oktatóimtól. Sokat kísérletezhettem a feladatok közben, és ha vakvágányra kerültem, a konzultációk során mindig visszatereltek.
Rusvai Laura a METU Kézműves tárgykultúra alapszakán, azon belül pedig Divat specializáción diplomázott. Egészen kicsi kora óta érdekli őt a kézművesség, az alkotás és a divat. Az ihletet kezdetben az édesanyja adta, azóta viszont bármiből képes inspirációt meríteni. Kifejezetten szereti a meghökkentőbb ruhadarabok megalkotását, amelyek valamilyen rejtett üzenetet hordoznak önmagukban.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Mióta az eszemet tudom, Édesanyám volt az, akivel mindig megvitattuk az aktuális trendeket és azt, hogy kinek mi állna jól. Egészen kiskorom óta az életem része a divat és a művészet világa. Emlékszem még általános iskola alsó tagozatába jártam, mikor készítettem pár tervet miután láttam egy divatbemutatót a tévében. Ezeket eldugtam, nehogy megtalálják és furcsán nézzenek rám, mivel már akkor is különböző, érdekes agyag és formai variációkon járt az eszem. Óvodás koromban minden nap rajzoltam, később pedig elkezdtem gyöngyfűzésre járni. Az iskolát megkezdve rajz, gitár, szolfézs, mazsorett és néptánc órákat vettem. A későbbiekben pályaválasztás előtt Istvánffy Emma videói voltak számomra igen meghatározóak és motiválóak, valamit a The True Cost című dokumentumfilm láttám döntöttem úgy, hogy én is ezt a pályát szeretném választani, szem előtt tartva a fenntarthatóságot és az emberi kizsákmányolás elkerülését. Inspirációul leginkább a saját életem, a velem született betegségem feldolgozása, az engem körülölelő helyzet, valamint a tárgyak szolgálnak.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Szinte az összes egyetemi projektemet megemlíthetném, viszont az egyik kedvenc egyetemi munkám az Art-deco projekt, azon belül is az utazás és üzenetküldés inspirálta kollekcióm. Ez volt az első olyan ruhám, ahol különféle szabászati, esztétikai és formaalakító elvekre kellett ügyelnem. Az akkori fényűzést jelképező, csillogó anyagot felhasználva, zsebnek kialakítva képeslapok helyének, úgynevezett “postcard pocket-nek” álmodtam meg. A különféle formákból összeállított ruhát a hajó, mint utazási forma ihlette, és ebből emeltem ki részleteket. Külön öröm volt számomra, hogy ez a ruha utána a Magyar Nemzeti Galérián, a múzeumok éjszakája program keretein belül bemutatásra is került. A másik abszolút kedvenc munkám a Jim Olson inspirálta öltözék együttes volt, ami az építészet és természet kapcsára épült. Választott trendem akkor a pliszírozás volt, amit én magam készítettem. De ide sorolnám még a vírus ideje alatt készített otthoni teafilterből és fonalból, vagy a kávézaccba áztatott farmer ruhámat is, melyek során sokat kísérletezhettem.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám a “THE PAST IS IN THE FUTURE” címet kapta, melyet olvasva egyből szembetűnőek a hatalmas betűk, azaz a segélykiáltás. A kollekciómat Anselm Kiefer német festő és szobrászművész inspirálta, aki a második világháborút és annak következményeit jeleníti meg alkotásain napjainkban is. Kiefer tájképeit megvizsgálva, összehasonlítva néhány korabeli fotóval és azonosságokat keresve számos trenddel - elkezdtem tervezni a kollekciót. Ekkor sajnos a szomszédos Orosz-Ukrán háborús helyzet miatt igen aktuálissá vált ez a téma. Ennek hatására olyan ellentétpárokat gyűjtöttem, mint például lyukas-zárt, szeretet-gyűlölet, megtépázott-védelem, melyek akár minden háborús helyzetben előfordulhatnak az emberrel. Az ellentétpárokból adódóan aszimmetrikus, unisex kollekció került kidolgozásra. Formaalakító elvként olyan kivágásokat és összeráncolásokat alkalmaztam, melyek a fülnél, hátnál, bokánál, karnál az esetleges testi és lelki sebeket szimbolizálják, ami hol kitágul, hol pedig begyógyul. A tájképekből, Kiefer arany színhasználatából adódóan és a háborús helyzet miatt, anyaghasználat szempontjából a vászonra és a kevert szálas, magszálas lenre esett a választásom, ekrü színben. Anselm hatalmas volumenű munkái kapcsán anyagtöbbletek figyelhetőek meg a ruhadarabokon, ami a rejtőzködést és a begubózást is jelenti. A tanulmányaimat lezáró kollekció igen összetett kutatási és szabászati megoldásokat tartalmaz.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az egyetemi éveim alatt számos technikát sajátíthattam el mind modellezésben, rajzolásban, varrásban és előadókészségben. Hálás vagyok az oktatóknak, hogy szabadjára engedhettem a fantáziámat és önbizalmat kaphattam egy-egy konzultáció során.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
A METU-n már az első napon tudtam, hogy jó helyen vagyok, mivel rám voltak kíváncsiak és arra, mit szeretnék közvetíteni az adott projekt kapcsán. Rengeteg odafigyelést és motivációt kaptam az oktatóimtól. Sokat kísérletezhettem a feladatok közben, és ha vakvágányra kerültem, a konzultációk során mindig visszatereltek. Az egyetem volt az a hely, ahol rátaláltam Önmagamra, a stílusomra és arra, amivel foglalkozni szeretnék. Konzulenseim mindig a maximumot szerették volna kihozni belőlem a személyiségemet szem előtt tartva úgy, hogy a gyakorlatban minél több mindent megtapasztalhassak.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Azok, akik most felvételi és pályaválasztás előtt állnak és szeretnének egy szabad, motiváló közösség tagjai lenni, úgy fejlődni, hogy közben jól érzik magukat - mindenképpen a METU-t ajánlom. Az oktatók fiatalos, naprakész tudással tudják segíteni és vezetni a projekteket. Órákon kívül is bármikor fordulhattam hozzájuk tanácsért, ha elakadtam a tervezésben. Még az előadásokra is szívesen jártam, mivel néhány érdekességgel vagy viccel fenntartották az érdeklődésemet. Számomra a METU volt az a hely, ahol önmagam lehettem és segítettek rámutatni az utamra.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mivel egyetem alatt sokszor kukkanthattam a kulisszák mögé hol fotózás, hol film- vagy reklámforgatása kapcsán, így beleláthattam mit is csinál egy stylist, öltöztető vagy akár egy sminkes, fodrász, fotós munka közbe. Ezek a tapasztalatok számomra is nagyon hasznosak voltak az egyetemi projektek kapcsán, ezért ezeket a munkákat kerestem a leginkább. Emellett egy ideig a 320 DTLA-nél dolgoztam asszisztensként, ahol az eladástól, a marketing meetingeken keresztül, a mintatervezésig mindent kipróbálhattam. A nyáron indiai fotózásokon voltam stylist asszisztens, most viszont, hogy sikeresen letettem a BA diplomát és a divatvilág néhány részletébe is beleshettem, szeretnék szakmai tapasztalatot szerezni egy tervező mellett. Szeretnék minél többet modellezni, makettezni és tervezni, hiszen úgy gondolom ezt kellene a legjobban erősítenem. Ezt követően jövőre MA képzésre tervezek jelentkezni és fejleszteni a már meglévő tudásomat, hiszen a fő célom egy saját márka alapítása, amihez szerintem elengedhetetlen önmagunk fejlesztése.
Te is úgy érzed, hogy a kézművesség területén tudnál igazán kibontakozni, de még nem vagy biztos a pontos irányban? Ismerd meg jobban Kézműves tárgykultúra alapszakunkat!