„Itt mindenkit ugyanaz motivál, inspiráljuk egymást. Olyan szakemberek tartják az órákat, hogy az ember szinte zavarban van, hogy ne mutassa ki rajongását. Imádom ezt a szakmát, és ez a hely egyfajta szentély mindenkinek, aki szereti ezt csinálni.”
Hajdú Zsófia a METU Tervezőgrafika alapszakán diplomázott. Két kicsi gyerkőc édesanyja, és diplomamunkájához készült társasjátékához is tőlük merített ihletet. Amióta csak az eszét tudja, imád rajzolni, így bár sokáig kereste az útját, végül mégis a tervezőgrafikánál lyukadt ki. Jövőjét illetően vár rá egy Tervezőgrafika mesterszak a METUN-n, utána pedig szeretné teljesen belevetni magát a szakmába.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Gyakorlatilag világ életemben rajzoltam. Alkottam, ha jó kedvem volt, ha bántott valami, ha unatkoztam, ha közölni akartam valamit, vagy egész egyszerűen csak, mert jólesett.
Hosszú éveken át kerestem az utam, a stílusom, a kézreálló technikát.
A tervezőgrafikus egy igazi joker a designerek között. Ha kell fotózhat, festhet, illusztrálhat számítógépen vagy kézzel, tervezhet online vagy offline felületre egyaránt. Imádom, hogy ennyire sokoldalú ez a szakma, minden projekt más és más, ezért változatos kihívásokat tartogat.
S hogy mi inspirál?! Ez:
”Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos.” - Pablo Picasso
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az az igazság, hogy én feladattól függetlenül magát a folyamatot élvezem igazán. A projekt kiírása utáni gyűjtőmunka, ötletelés, az első vázlatok felvetése, majd elvetése. Ahogy lassan formálódik, körvonalazódik és egy teljes egésszé kezd válni. Ez a kreatív folyamat olyan élmény számomra, amit semmi más nem nyújthat.
Ha szilárd az alapötlet, onnantól már csak megfelelő köntösbe kell öltöztetni.
Próbáltam minél változatosabb technikákkal dolgozni, mindig mást megragadni. Inspirált a feladatok változatossága és szuper volt együtt dolgozni olyan oktatókkal, akik a szakmában ennyire elismertek, nagyon fontos és értékes volt számomra az ő visszajelzésük.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
„A bújók kalandja – kooperatív memóriajáték óvodás és általános iskolás gyerekek számára”
A projektet két kislányom ihlette, a nagyobbik most 7 és fél, a kicsi pedig 3 és fél éves, és sajnos nagyon sokat veszekednek. A testvérféltékenység teljes skáláját többször is bejártuk az évek során, a „nem veszek rólad tudomást” időszakától a „fejedet építőkockával püfölöm” harcokig. A szülőknek ez mindig borzasztó nehéz, az ember saját magát hibáztatja, keresi az okokat, hogy miért lett ilyen a gyerekek kapcsolata, mit kellett volna másként csinálni.
Túl is vagyok már rengeteg cikken, tankönyvön, tanácson, s a helyzet ugyan változott, némileg javult, de a probléma azért fennáll.
Így született az ötlet, hogy létrehozzak egy olyan kooperatív társasjátékot, melyet a testvérek együtt játszhatnak és csak összedolgozva, egymást segítve nyerhetik meg. Az alapjának a memóriakártyát választottam, ahol a legkisebbek is ugyanannyi eséllyel tudnak részt venni a mókában.
A grafikai világot egy korábbi fotó órán kapott feladat szolgálta alapul, mely a „képi kontextus” nevet viselte. Egy tárgyat kellett olyan környezetbe helyezni, ahova tematikailag vagy formailag egyáltalán nem illeszkedik. Fogtam néhány szemgolyót a kreatív fiókból, amit a lányaimmal szoktunk használni, és kimentem a kertbe „lényekre vadászni”.
Ebből születtek meg az első fotómontázs illusztrációs figurák, melyek a játék alapját képzik. Ezeknek a kis lényeknek kell a játék folyamán megtalálni a párját, „testvérkéjét”.
A karakterekhez írtam a korosztálynak szóló versikéket is, amiben bemutatkoznak, ezek segítették a promóciós plakátok és bemutatkozó applikáció tartalmát. A kártyák dobozba kerültek, és készült hozzá egy játékszabály.
Az első tesztelés folyamán kiderült, hogy a gyerekek egy-egy pár meglelése után nagyon élvezték a bemutatkozó versikét, így a későbbiekben szeretném majd egy kis mesekönyvvel is bővíteni az elkészült játékot.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Itt is a munkák folyamatát emelném ki, ahogy formálódott egy-egy projekt. Mindig olyan tanácsokat kaptam, amitől még jobb és egyedibb lehetett a végeredmény. Inspiráltak, hogy a már járt út helyett a járatlanon menjek, kísérletezzek, legyen a megoldásom vagány, eredeti, mindig legyen benne valami új és más...
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Eleve már az fantasztikus, hogy az ember olyan közegben van, ahol mindenkinek hasonló az érdeklődése. "Odakint" nehezen értik meg, hogy miért lehet megcsodálni egy plakátot, örömmel nézegetni egy betűtípust vagy feszültségoldásból rajzolni egy jót. Itt mindenkit ugyanaz motivál, inspiráljuk egymást. Olyan szakemberek tartják az órákat, hogy az ember szinte zavarban van, hogy ne mutassa ki rajongását. Imádom ezt a szakmát, és ez a hely egyfajta szentély mindenkinek, aki szereti ezt csinálni.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Szerintem a legfontosabb, hogy szeresse ezt csinálni. Itt minden segítséget megkap majd ahhoz, hogy egy igazán klassz szárnyat növesszen és biztonsággal mehessen egyedül repülni. Nagyon jó a társaság, fantasztikus tanárokkal és előadókkal, szuperül felszerelt termekkel, műhelyekkel.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Sikerült felvételt nyernem a mesterképzésre, így a tervem az, hogy megpróbálom ennek is kihasználni majd minden pillanatát. Szeretnék továbbra is rengeteget illusztrálni. Szeretnék minél több olyan projektet létrehozni, amire büszke lehetek. És persze továbbra is szeretném feszegetni a határokat. :)
Te is szeretsz rajzolni, és szívesen ásnál még mélyebbre ebben a tevékenységben?? Ismerd meg Tervezőgrafika alapszakunkat!