„Úgy érzem, hogy leginkább az oktatóimnak köszönhetem, hogy eljutottam idáig. Sose hagyták, hogy belesüppedjek egy-egy feladatba, mindig többre sarkalltak. Rengeteget tanultam tőlük, és remélem még fogok is a jövőben. No meg a géppark, amivel az iskola rendelkezik. Nem csak elméletben tanuljuk meg, hogy mi hogyan működik, gyakorlati tudást is kaptunk.”
Gyökös Anett a METU Tervezőgrafika BA szakán diplomázott. Számára sosem volt kérdés, hogy valamilyen művészeti pályán tervezi a jövőjét. Kezdetben divattervezőnek tanult, de az utolsó évben eszmélt rá, hogy valójában a tervezőgrafika irányába húz a szíve. Legkedvencebb projektjei könyvekkel kapcsolatosak, így nem meglepő, hogy diplomamunkája is ehhez kapcsolódik.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Miért? Igazából sosem volt kérdés számomra, hogy művészeti pályára fogok-e lépni. A rajz, az alkotás már kisgyermekkorom óta jelen van az életemben. Ugyan nem állítom, hogy nem volt kitérőm, és mindig a tervezőgrafika volt a fő cél. Kipróbáltam magam divattervezőként is, amit egy pillanatig sem bántam, rengeteget tanultam magamról, és persze jó ébresztő is volt. A divattervezői tanulmányaim utolsó éveiben jöttem rá és világosodtam meg, hogy a grafika lesz az én utam. Elkezdtem tudatosan készülni a felvételikre - akkor még azt hittem több lesz - végül rátaláltam a METU-ra, és nem is keresgéltem tovább. Tudtam, hogy erre az Egyetemre akarok járni, és tervezőgrafikát akarok tanulni. A top10-es pillanatokban benne van, amikor megkaptam a felvételi értesítőt. Végre a helyemre kerültem.
A mi inspirál kérdésen sokat gondolkoztam, mi lehet a megfelelő válasz. Visszanyúltam egészen az alapokhoz, hogy mi inspirált, amikor kicsi voltam. És igen közhelyes lesz a válasz, de igaz: minden. Nyilván gyerekként még a család és a közvetlen környezetem, egy-egy mesefilm, különböző történések a családban és a természet volt az, ami megihletett. Most, felnőtt fejjel is megmaradtak ezek, de talán most jobban figyelek, már nem csak a közvetlen környezetem hat rám, hanem a világunkban zajló események is, vagy csupán egy elgondolkodtató történet.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Több is volt, nehéz kiemelni 1-2 dolgot. Még az olyan feladatokban is megtaláltam a szépséget és a kihívást, ami első hallásra mondjuk kevésbé tűnt izgalmasnak. Talán a legjobban a kiadvány és könyvtervezéseket szerettem, meg magát az illusztrációk elkészítését.
Ezek közül a Primanima kiadványt és a Kafka könyvillusztrációt, valamint a Pinky című könyvhöz készült 4db szitanyomat illusztrációt, és a franciakártya redesign-t emelném ki.
A franciakártyákat a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális fővárosa számára készítettük, aminek témájában kapcsolódnia kellett ehhez a régióhoz. Végül két tervet készítettem, amelyek két különböző technikával készültek. Míg az egyik vektorgrafika, a másik makettekről készült fotók használatával jött létre.
Volt még 2 másik is számomra.
Az egyik egy nagyon kedves projekt, amelyben egy parfümnek kellett új designt álmodni. Mivel pandémia volt, nem hagyhattuk figyelmen kívül. A cél az volt többek között, hogy az illatot érzékeltessük a virtuális térben. Nagyon izgalmas feladat volt, minden percét élveztem.
A másik a minimál filmplakát tervezés volt, amely során kultikus filmekhez készítettünk plakátokat. A nehézség abban rejlett, hogy nem lehetett olyan elemet használni, amit már ellőttek előtte.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomám témáját tekintve egy álnéven író nőkről szóló kiadvány, melyben bemutatom ezeket az elképesztő alkotókat. Az álneveik mellett a valódi személyük és élettörténetük, valamint egy-egy alkotásuk is bemutatásra került, amelyeket fülszöveggel láttam el.
A diploma alapja az álnevek használatának lehetséges magyarázatait kutatja, bővebben pedig maga az álnevekhez társított arcokkal, illetve azok hiányával foglalkozik. Az elkészült könyvben tizenkét szerző kapott helyet, eredeti neveik szerint: Mary Ann Evans, a Brontë nővérek (Charlotte, Emily és Anne), Louisa May Alcott, Amandine Aurore Lucile Dupin, Karen Blixen, June Tarpé Mills, Alice Bradley Sheldon, Molnár Éva, Joanne Kathleen Rowling és végezetül Elena Ferrante.
Álneveik alapján a saját korukban kevesen képzelték el őket, illetve ábrázolások kisszámban maradtak fenn. Így saját elképzeléseim alapján készítettem hozzájuk „fantomrajzokat”, amelyek nem feltétlenül adnak éles képet az adott személyről. Ezért lett a könyv címe: Szerintem: Nők, akik álnéven írtak. Ezzel reflektálok magára az olvasásra is, mivel olvasás közben minden egyes regénnyel egyre több részlettel gazdagodik a portréjuk, vagy épp ellenkezőleg, még jobban összekuszálódik a fejünkben az egész. Végeredményként lazúros emberi arcokat kapunk, amelyeken néhol teljesen kivehetők a karakterjegyek, másutt pedig abszolút gesztusjellegűek.
Maga a formátum, hogy könyvben fog megvalósulni, egyértelmű volt. Az elmúlt 3 évben is a könyvekkel kapcsolatos feladatok álltak közelebb a szívemhez. A témáját tekintve, hosszú út volt megtalálni a megfelelőt. Valami olyat akartam választani, ami számomra (is) fontos, vagy legalábbis elgondolkodtató. Ahogy általában, váratlanul talált rám. Egy barátokkal töltött estén került szóba, hogy újra kiadták valamelyik szerző művét, de most az eredeti neve alatt. És ott, abban a pillanatban bevillant, hogy ez lesz az. Nem csak azért, mert amúgy is szeretek olvasni, hanem mert rögtön beszippantott. Kezdetben még nem is sejtettem, hogy mennyi kérdést fog felvetni maga a könyv. Nem csupán az álnevek használata, vagy az alkotó és az alkotás viszonyának kapcsán, hanem maga a nők helyzetét tekintve az irodalmi szférában. Ami ennyi kérdést vet fel, azzal foglalkozni kell... szerintem.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Úgy érzem, hogy leginkább az oktatóimnak köszönhetem, hogy eljutottam idáig. Illetve nem is maga a tényt, hogy eljutottam a célig, mert valószínűleg amúgy is valahogy lediplomáztam volna, megugrottam volna az akadályokat. Amit nekik köszönhetek a hogyan. Sose hagyták, hogy belesüppedjek egy-egy feladatba, mindig többre sarkalltak. Rengeteget tanultam tőlük, és remélem még fogok is a jövőben. No meg a géppark, amivel az iskola rendelkezik. Nem csak elméletben tanuljuk meg, hogy mi hogyan működik, gyakorlati tudást is kaptunk.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Hogy itt nincs "megkötve" az ember keze. Szabadon alkothatunk, kipróbálhatunk különböző stílusokat, akár a témaválasztások során is lehetőség van ingoványosabb talajra lépni, ha van hozzá merszed. Itt tényleg alkothatsz.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Egyrészt azért is érdemes a METU-t választani, mert a tanári kar is nagyszerű emberekből áll. Csak rajtad áll kitől mennyit tudsz befogadni, beépíteni. Másrészt a workshopok is nagyon sokszínűek, a gépparknak köszönhetően gyakorlatban is ki tudja magát próbálni az ember, valamint egy támogató közösség tagja lehetsz.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Tervem az rengeteg van. Próbálok nem nagyon a távolba tekinteni, igyekszem minden lehetőségre nyitott lenni. Ami viszont biztos, hogy szeretném a mesterképzést is itt elvégezni, addig is meg ki tudja mit hoz még a jövő.
Szívesen terveznék kiadványokat, és ásnád bele magad az arculattervezés világába?
Ismerd meg Tervezőgrafika BA képzésünket!