„Közösen kell kijárni ezt az utat, közösen alkotni, mert ez az egész a csapatmunkáról szól.”
Venczel Zsolt Televíziós műsorkészítő művész MA szakos hallgatónk már az alapképzését is a METU-n végezte, Mozgókép és médiaismeret szakon. Számára a legnagyobb kihívást az egyetemi évek alatt a diplomafilmjének elkészítése jelentette, ugyanakkor a folyamatos visszajelzések segítették abban, hogy jobb és jobb legyen. A filmkészítés számára egyszerre küzdelem, aggodalom, görcs és imádat, amiből a végeredmény valahogy mindig egy film lesz.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Sok minden szerettem volna lenni gyerekként, de vagy nem voltam alkalmas rá, vagy a körülmények nem voltak alkalmasak, ahhoz, hogy az lehessek, amit éppen akartam. Aztán idővel rájöttem, ha egyszer filmkészítő leszek, akkor gyakorlatilag bármi lehetek, vagy bármit megtapasztalhatok. Arról csinálhatok filmet, amiről csak szeretnék. Kicsit olyan, mintha az embernek többféle élete lenne. Ez a szakma egyszerre szerelem, egyszerre kihívás, egyszerre addikció. Rengeteg akadályt gördít eléd, küzdesz, aggódsz, görcsölsz, és közben az egészet imádod, aztán a végén úgyis mindig film lesz belőle valahogy. Ez inspirál, hogy a végén mindig film legyen.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A stúdió gyakorlatokat nagyon szerettem. Profi körülmények között játszhattunk, alkothattunk, tanulhattunk, a nulláról hoztunk létre pár óra alatt valamit. És ez a valami, ahogy mi is fejlődtünk egyre kiforrottabb, profibb lett. De ehhez természetesen kellettek az elméleti órák is, ahol karakterekről, döntésekről, sorsokról tanulhattunk, ahol ráérezhettünk, hogy egy történet hol kezdődik, és hol fejeződik be. Ezek összessége az, ami felkészített minket arra, hogy diplomafilmet forgassunk. A két diplomafilmem elkészítése szerintem eddigi életem legnehezebb feladatai közé tartoznak, és pont ettől gondolok rájuk pozitívan vissza, mert a nehézségek ellenére sikerült őket elkészíteni.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmem egy fikciós történet, amely két demens idős egymásba szeretéséről szól. Ezt a könyvet közösen írtuk egy szintén METU-s barátommal, Bódis Danival. Hónapokat fektettünk az írásba, és folyamatosan egyre jobban a sajátunknak éreztük a könyvet, egy közös eredménynek, amely most már az utómunkálatoknál tart.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az ember öt év alatt rengeteg tanítást, és kritikát kap. Ezek vagy építik őt, vagy folyamatosan rombolják. Én úgy érzem, hogy rám az előbbiek igazak. Az, hogy a vizsgafilmjeimet, és diplomafilmjeimet az egyetem keretein belül készíthettem el, azért volt hasznos, mert folyamatosan volt visszajelzés, és mindig többféle, és mindig volt kihez fordulni, legyen az tanár, vagy csoporttárs, vagy a Metu Rental dolgozói, vagy akárki. Mindig volt lehetőségem arra, hogy tanuljak a munkáimból, és újakba kezdjek.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Azt, hogyha kipróbálunk minden lehetőséget, amit az egyetem kínál, és ezt közösségben tesszük meg, olyan emberekkel, akik később a munkatársaink és barátaink lesznek, akkor meglepően szép és emlékezetes alkotások születnek. Közösen kell kijárni ezt az utat, közösen alkotni, mert ez az egész a csapatmunkáról szól.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A METU-t akkor érdemes választani, legalábbis a művészeti szakokat biztos, ha az ember nem fél a saját árnyékától, és képes magát picit kívülről szemlélni. Próbáljon mindig egyel hátrébb lépni attól a feladattól, amit éppen szeretne megoldani, a legtöbbször nem az első gondolat a legjobb. A kritikákat próbálja meg nem támadásként, vagy traumaként megélni. Ez főleg az elején nagyon nehéz, amikor először találkoznak azzal, hogy valaki véleményt mond a munkájukról, de ez segítség, és építkezni kell belőle.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Először befejezem a diplomafilmem utómunkálatait, és azon dolgozom, hogy látható legyen majd több helyen. Szeretnék elhelyezkedni a filmgyártásban az asszisztencián belül, és ott lépésről lépésre feljebb jutni.