“ez az útkeresés sok esetben magává az „úttá” vált, amit kerestem.”
Horváth Édua a METU Tervezőgrafika mesterszakán, képgrafika specializáción diplomázott. Szeret kísérletezni, különböző technikákkal, stílusokkal játszani, amihez a METU tökéletes helyszínt, a tanárai pedig igazi partnert jelentettek. Alapszakos diplomainterjújából korábbi életútját ismerhetjük meg.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Ebben érzem a kiteljesedést... az alkotás iránti vágy, az ebben való fejlődés sarkallt arra, hogy ezt az utat válasszam és tartsam meg magamnak.
Alapszakon tervezőgrafikát tanultam, és bár erre készültem mindig is, akkoriban még nem voltam ennyire lelkes és felkészült. Utána szükségem volt egy kis szünetre, munkatapasztalatra, hogy nagyobb magabiztossággal tudjak visszatérni mesterszakra.
Véletlenszerű, hogy mi tud inspirálni a tervezésben, illetve továbbhaladásban. Számít a környezet, hangulat, vagy éppen a környezet hangulata. :) Spontán tervezőnek tartom magam, de emellett szeretem egészben és rendszerben is látni a dolgokat, így sok esetben csupán az „idő” szolgál inspirációs eszközként, mire beugrik egy-egy iránymutató érzés a tervezéshez.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Ebben a két évben igyekeztem magasabbra tenni a lécet, szerettem volna minél jobban kiteljesedni minden feladat kapcsán. Úgy érzem, hogy ez megvalósult, és mindemellett élveztem is elkészíteni a különféle projekteket.
A tipográfiához való kötődésem ez idő alatt sem lankadt, sőt, rengeteget tudtam kísérletezni, saját betűcsaládokat terveztem. Ezzel kapcsolatos, egyik kedvenc feladatom, egy fiktív galéria és kávézó arculatának megtervezése volt, melynél én egy digitális galériát választottam tematikának egy modernebb kávézóval egybekötve. Az arculathoz készített betűcsaládot a galéria futurisztikus jellegéhez igazítottam, majd ebből készítettem el a logót is. Szeretek a geometrikus formákkal játszani, ami többek között ennél a feladatnál is teljesült.
A tipográfia mellett a kiadványok tervezésével, illetve manuális illusztrációk készítésével is szerettem foglalkozni. Ehhez kapcsolódó kedvenc feladatom egy novellagyűjtemény készítése volt egyéni hívószóra (esetemben utópia). Az illusztrációk manuális kivitelezése mellett eldöntöttem, hogy a teljes könyvet kézileg készítem el, így a novellákat írógéppel tördeltem be, a témához illeszkedő illusztrációkat pixelességet imitáló, 5×5 mm-es négyzetes pecséttel készítettem el. Végül pedig cérnafűzéssel, keménytáblával és vászonborítással bekötöttem.
A műhely feladatok közül egy térkép tematikájú feladat volt a kedvencem, melynél egy útkeresős társasjáték alapjait terveztem meg, majd linómetszéssel kiviteleztem. 6 darab szabályos négyzet metszetet készítettem el, amelyeken 4 különböző típusú cső fut végig. A cél az, hogy ezeket a kártyákat megfelelő helyeken összeillesztve eljussunk A pontból B-be. A csöveket megtörő portok különböző szabályokat adnak a továbbhaladást elősegítve, vagy éppen gátolva azt.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám egy fotócentrikus, experimentális kiadvány Budapestről, annak napos-, illetve árnyoldalait bemutatva központban a falakkal, falfirkákkal, tagekkel. Vegyes technikával, a fotók mellett különféle tárgyak beszkennelésével, tussal írt szövegekkel, manuális illusztrációkkal és fotórészletekkel készült el.
Kezdetektől tudtam, hogy egy személyes hangvételű kiadványt szeretnék (újra) elkészíteni. Ezúttal azonban a környezetemre fókuszáltam és ez adta meg az inspirációs löketet. Mind a tanulmányaim, mind a munkáim Budapesthez kötöttek. Felfedeztem a fővárosi élet előnyeit, hátrányait, átéltem ennek rengeteg lehetőségét és szorongását. Eldobott vonaljegyek, szűk utcák, tömegek és a különféle tagekkel tarkított polgári házak falai mindennapos látvánnyá váltak. Ezek a hatások inspirálták a diplomamunkám vizuális világát.
Elnézve a monotonitást, az emberek egymáshoz való feszült hozzáállását, mintha a nagyváros falai köztünk is éppúgy feszülnének, mint ahogy fölénk tornyosulnak a belvárosi kis utcákban. A falak központi témaként jelennek meg, az ezeken megjelenő tagek, falfirkák, idézetek pedig a belső feszültségeinket hivatottak prezentálni. A tartalmat ehhez igazítva, a hétköznapi ember Budapestről szóló őszinte véleményeit szőttem bele, mint egymásra épülő tégladarabokat, egyfajta életutat, tapasztalást leírva az itt töltött éveik alatt. A szószedeteket alkalmanként helyzetkomikus novellák és novellarészletek törik meg, tovább mélyítve a városról képzelt olykor színes, olykor pedig szürke hétköznapokat.
Szerettem ezzel a projekttel dolgozni, mert személyessé tudtam tenni anélkül, hogy a saját gondolataim megjelentek volna benne. A környezetem, akiket meginterjúvoltam Budapest kapcsán, őszinte, olykor szórakoztató válaszokat adtak, amelyek tökéletesen színessé tették a tartalmat. Mindenki véleményével egyet tudtam érteni, akár pozitív volt, akár nyomdafestéket nem tűrő módon negatív. A falak fotózása szintén különleges élmény volt, hiszen sok pontját bejártam a városnak, hogy ezek a képek elkészülhessenek, elkapva különleges helyszíneket vagy éppen a legkevésbé esztétikus fali bölcsességeket.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Kicsit viccesnek hat, hogy a járványhelyzet ugyan keresztbe vágta a féléveinket és számításainkat, ennek ellenére úgy érzem, rengeteget tudtam fejlődni a két év alatt. A műhelyfeladatok mókásan hatottak otthoni körülmények között. Kialakítottam egy miniműhelyt magamnak, ez azonban kitűnő ötletet adott arra, hogy a későbbiekben akár egy valódit is berendezzek.
Talán kevésbé szakmai, de annál fontosabb, hogy önbizalmat is szereztem a tudás mellett.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Hamar rájöttem, hogy szeretek kísérletezni különböző technikákkal, stílusokkal, anyagokkal és ez az útkeresés sok esetben magává az „úttá” vált, amit kerestem. Ehhez pedig az egyetem nagyban hozzájárult.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Nem fogsz korlátokba ütközni, ha valamit szeretnél megalkotni. Az utat neked kell kitaposnod önmagadnak, viszont ehhez rengeteg segítséget, információt és bátorítást is kapsz. A tanárok segítőkészek, nyitottak és rájuk valóban lehet számítani.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeretnék elhelyezkedni egy kreatív cégnél, vagy saját vállalkozással működni, akár egy időben. Azt szeretem a tervezőgrafikában, hogy bárhova „magammal vihetem” és nem vagyok korlátok közé szorítva, még átvitt értelemben sem.
Tedd meg karriered következő lépését a METU mesterképzésén - ismerd meg Tervezőgrafika MA képzésünket!