“Itt annyit kap az ember vissza, amennyi energiát beletesz az alkotásba. Aki szívvel-lélekkel szereti csinálni a dolgait, annak kiváló hely lehet a METU!”
Hofgárt Károly a METU Fotográfia alapszakán diplomázott levelező képzésen. Számtalan értékes kapcsolatot kötött itt, évfolyamtársakkal éppúgy, mint tanárokkal, akiktől rengeteget tanult az elmúlt évek alatt. A jövőben a pszichológia és a fotográfia határterületén folytatná a hivatását, művészetterápiás tevékenységet is tervez, és szeretné a fotográfiát különböző társadalmi ügyek szolgálatába állítani.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Hosszabb-rövidebb leállásokkal már 2009 óta fotografálok – digitális technikával –, illetve azóta őrzöm is fotóimat merevlemezeken. Az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott az életemben a fotográfia, gyakran munkaeszközömmé is vált az önkifejezés mellett. A fotográfia segít emlékeznem és az önmegismerés folyamatában is remek társnak bizonyul. Úgy érzem az életem végéig kísérni fog.
Számomra nem vezetett egyenes út a fotográfia szakig. 2007-ben még a mezőgazdasági mérnöki szakon kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, de két év után otthagytam, mivel úgy éreztem nem ez az én utam. 2009-ben pszichológia szakon folytattam tovább tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen. 2014-ben – a diplomaszerzés után – Budapesten helyezkedtem el iskolapszichológusként, illetve egy rövidebb ideig egy fővárosi gyermekotthonban is dolgoztam. Amikor 2018-ban jelentkeztem a METU levelezős fotográfia alapképzésére, már nem volt ismeretlen számomra a fotográfia területe, viszont úgy éreztem, hogy tanulni és fejlődni szeretnék még.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Szabó Dezső léptékváltás feladatára készített, második féléves munkáimat említeném meg első körben. A léptékváltás nálam nem a makettet jelentette, hanem azt, hogy világhírű zenészeket hívtam fel a lakásomra, pontosabban az arasznyi papírmásaikat. Olyan zenészek papírmását helyeztem különböző abszurd és ironikus szituációkba, akiknek a munkásságával szemben elfogult vagyok. Az alkotások humoros illusztrációként szolgálnak egy konkrét zeneszámhoz vagy zenei albumhoz. Ez egyébként egy jelenleg is futó projektem. Hamarosan rókavadászatra indulok Anna Calvival és kipróbálok egy csokis szappant Anja Plaschg-val. Blixa Bargeld társaságában pedig apám német szükségpénz-gyűjteményének expresszív grafikáit fogom tanulmányozni.
A harmadik félévből Szabó Dezső alkotói fotótervezés kurzusára készített Vanitas-csendélet kompozíciómat emelném ki, amely a diplomamunkám előszelének is tekinthető. Szintén a harmadik félévből Bozsó András és Fodor Dániel János analóg és digitális technikák órájára készített digitális montázsomat, amelynek alapjául egy fotogramom és Tiziano „Sziszüphosz” című festményének alakja szolgált.
A negyedik félévben Ora Hasenfratz stíluskölcsönzés feladatára készítettem a „Lee Friedlander nyomdokában” című sorozatomat, amely a 2020-as vírushelyzetre való szatirikus reflexió. Sorozatomban Friedlander több képét is kisajátítottam és digitálisan manipuláltam. Déri Miklós ötödik féléves streetfotó feladatára készített fotóimat is szeretném kiemelni, amelyeket a Nyugati téren és a Nyugati pályaudvar környékén készítettem. Nagyon motiválóak és tanulságosak voltak Déri tanár úr konfrontatív órái!
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám egy pszichoanalitikus elméleten alapuló személyes hangvételű munka volt, amelyben a fotográfia eszközével néztem szembe apám – Hofgárt Károly – halálával és a veszteségélménnyel. Mindezt az elfogadás, az elengedés, a trauma- és gyászfeldolgozás reményében tettem. A diplomamunkám struktúráját Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter gyászelméletének 5 fázisa mentén építettem fel (1. tagadás, 2. harag, 3. alkudozás, 4. depresszió, 5. elfogadás), ezekhez a fázisokhoz készítettem fotográfiákat. A téma súlyosságát gyakran (ön)ironikus és játékos képi megoldásokkal igyekeztem ellenpontozni és ezáltal eltávolítani magamtól.
Ükapámat, dédapámat, nagyapámat és apámat is Hofgárt Károlynak hívták. Apám váratlan halála az elmúlással való szembenézés is volt számomra. A diplomamunka végén – feloldozásképpen – bemutatom az új élet teremtésének reményét is, de immáron a generációkon keresztül öröklődő névhagyomány megszakításának szándékával. A diplomamunkám alkotófolyamata során a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogyan lehet a fotográfia eszközét terápiás célokra használni a feszültségoldás, a gyászfeldolgozás és a poszt-traumás növekedés érdekében.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Sokat kaptam mind szakmailag, mind pedig emberileg ezalatt a három METU-s év alatt, hálás vagyok ezért a munícióért a tanáraimnak. Emellett pedig számos tehetséges, inspiráló szak- és évfolyamtárssal is megismerkedhettem az évek folyamán. Az oktatóim tovább mélyítették elméleti és gyakorlati tudásomat, szélesítették a látókörömet, máshogy nézek már egy fotóra, mint a METU-s tanulmányok előtt. Örülök, hogy lehetőségem adatott számot adni a képességeimről, a tudásomról és a terveimről szakmailag elismert emberek előtt. Fontosak és lelkesítők számomra azok a visszajelzések és kritikák, amelyeket tőlük kaptam az itt töltött évek során; jól fognak jönni a későbbiekben is, hogy tudjam magam mihez tartani. Aminek pedig külön örülök, hogy személyes ismeretségek is alakultak tanáraimmal, ezt említeném talán a legnagyobb értéknek! Külön szeretném megköszönni konzulensemnek, Pettendi Szabó Péternek a heti gyakoriságú konzultációs lehetőségeket, a termékeny beszélgetéseket, valamint azt, hogy a nehéz időkben is tartotta bennem a lelket, illetve pihenésre ösztönzött, amikor túlhajszolni készültem magam.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
A METU olyan, mint egy nyitott és inspiráló műhely, ahol támogató és motiváló közegben lehet tanulni szakmailag elismert tanároktól. Itt annyit kap az ember vissza, amennyi energiát beletesz az alkotásba. Aki szívvel-lélekkel szereti csinálni a dolgait, annak kiváló hely lehet a METU!
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Elsősorban a versenyképes diploma miatt. Illetve az országban egyedülálló módon csak a METU-n érhető el levelező tanrendben az egyetemi szintű fotográfia képzés. Én ebben a formában végeztem el az alapszakot, így tudtam ugyanis összeegyeztetni a munkaidőmmel. A képzési alkalmak pénteki és szombati napokon voltak megtartva. Hétvégi elfoglaltságként is klassz a METU-ra járni! Aki egyetemi szintű képzésben szeretné tovább képezni magát a fotográfia területén, és a munkaideje nem teszi lehetővé, hogy nappali tanrendben végezze tanulmányait, annak mindenképp ajánlom a levelező képzést.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A METU fotográfia alapképzése új perspektívákat adott és tovább mélyítette a fotográfiához való viszonyom. Most úgy érzem, itt az ideje, hogy archívumba rendszerezzem az elmúlt 12 évem képanyagát. Az első egyéni kiállítás még a jövő zenéje, de talán már egyre közelebb. A terveim között szerepel továbbá, hogy jelenkezek a Pécsi Tudományegyetem Elméleti Pszichoanalízis Doktori Programjába, ahol a pszichológia és a fotográfia határterületén folytatnám tovább a kutatásaimat. Illetve művészetterápiás tevékenységet is tervezek folytatni a gyakorlatban, a fotográfia eszközén alapuló önismereti foglalkozások és workshopok keretében. Egyfajta elhívásnak érzem, hogy a pszichológia felől közelítsek a fotográfiához. Mindezek mellett pedig egyre inkább foglalkoztat az is, hogy milyen módon állítható a fotográfia különböző társadalmi ügyek szolgálatába.
Tedd meg karriered következő lépését a METU alapképzésén - ismerd meg Fotográfia BA képzésünket!