“Aki tanulni, fejlődni akar, annak itt megvan minden lehetősége rá.”
Gerő Patrícia a METU Környezetkultúra alapszak elvégzése után a mesterképzésen folytatja METU-s tanulmányait. Úgy érzi, a belsőépítészet a legfunkcionálisabb művészet, ahol egyszerre kell esztétikus, ugyanakkor praktikus terveket létrehozni.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Azt már régóta tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, de csak az utolsó pillanatban, sok kétségbeesett kutatás után döntöttem a belsőépítészet mellett. Nem bántam meg. Az építészet szerintem a legfunkcionálisabb művészet. Nem csak esztétikai, érzelmi szempontból lehet belebonyolódni. Hasznosnak, logikusnak, praktikusnak kell lennie annak, amit tervezünk. Művészet és funkcionalitás. Ez az a kettősség, ami a legjobban megfogott engem.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Egyik kedvencemet az 5. szemeszterben terveztem. Ekkorra úgy érzem, már kialakult bennem egy stílus, megtaláltam egy irányt és hasznosítani tudtam a tanultakat, valamint addigi tapasztalataimat. A feladat egy kikötő tervezése volt a Rákóczi híd pesti hídfőjétől délre található partszakaszra, egy plusz funkció és egy csontvázépület beintegrálásával. Az árvízvédelmi vonalra falat húzva különös tereket alkottam. Ez a vörös betonfal néhol magasabb, néhol alacsonyabb, így le lehet rá ülni, helyenként egy-egy rész le van takarva, amelyet biciklitárolóként lehet használni, itt-ott pedig meg van nyitva, hogy a közlekedést segítse. Egyik oldalán egy szoborpark-szerű hajózástörténeti múzeum kap helyet, míg másik oldalán élvezhetjük a vízpartot és különféle szabadtéri rendezvényeket. Az árvízvédelmi fal az adott épületen is szalagszerűen áthalad, ez segített a belső terek felosztásában.
Másik kedvencem egy bútor: egy sámli újragondolása. Az eredeti méreteket megtartottam, a formát kicsit leegyszerűsítettem. Különlegessége, hogy három magasságba lehet állítani, a két ék alak egymáson való elcsúsztatásával. Közel sem tökéletes, de sokat tanultam belőle.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám helyszínéül a Csarnok téri transzformátorházat választottam. Építészeti központot terveztem bele. Mikor a választásra került a sor, eléggé el voltam veszve, hiszen eddig mindig meg volt adva a feladat, hogy mit és hova kell tervezni. Az első ötletem egy múzeum volt, majd kiállítás, végül egy építészeti központ készült. Mivel az épület alapterülete, valamint belmagasságai is igen nagyok, így fontos szempont volt a közlekedés. Az épület egy raszterhálóra felhúzott, katonás pillér rendszerrel rendelkezik, én ezzel nem szerettem volna konkurálni, ezért egy mozgékonyabb, dinamikusabb lépcsőszerkezetet hoztam létre. Ez segíti a vertikális közlekedést a főépületen keresztül. A geometriai szerkezet egyes részei acéllemezekkel vannak letakarva, míg néhol acél hálón át látni lehet a belső tereket. A lemezek a homlokzat zártságára, a háló a pillérkiosztásra utal vissza.
Az épület – funkcióját tekintve – sok mindent tartalmaz. A földszinten egy középület általános kiszolgáló funkciói találhatóak, mint pl. jegypénztár, ruhatár, mosdók, büfé stb. A főépület első emeletén könyvtár, melléképületeiben előadó terem és kutatószoba található. A második emeleten egy függőfolyosós kiállítótér van, melléképületében irodák. Nem szerettem volna több szintet létrehozni az épületben, azonban a nagy belmagasságot mindenképp ki akartam használni. A lépcsőszerkezetemből kiindulva a belmagasság felénél létrehoztam egy pihenőt, amelyből egy függőfolyosó nyúlik ki; ez nem zárja le vízszintesen a teret, és még egyfajta térélményt is ad. Emellett persze funkciója is van. Ebbe a térbe egy olyan szerkezetet terveztem, amely egyforma vázas elemekből áll. Egymáshoz lehet csatolni őket, így mindig a kiállított tárgyak, művek méretéhez igazodva lehet belőle építkezni. Ezzel a szerkezettel és a függőfolyosó együttes kihasználásával lehetőség van a tárgyakat több szinten kiállítani, több irányból, akár alulról, felülről, jobbról, balról, elölről, hátulról is megtekinteni. Az épített szerkezet akár egyfajta labirintus-szerű kiállítást képezhet, ahol majdnem minden irányból körbevesznek a kiállított művek. A harmadik szint főépületében kiállítótermek, melléképületében személyzeti pihenő található. Itt inkább állandó kiállításokra van lehetőség.
Amint felérünk, egy úgymond negatív tér fogad, melyet kiállító termek alkotnak. A hatalmas belmagasság erre a szintre is jellemző, itt ezt a teret kicsit máshogy használtam ki. Megint nem szerettem volna teljesen elválasztani a tereket falakkal, unalmas folyosókat létrehozni, hogy onnan nyíljanak a termek. A nagy teret kihasználva végül lebegő dobozokat hoztam létre, melyek kb. 150 cm magasságra vannak elemelve a földtől, körbejárhatóak, negatív teret hoznak létre maguk körül. A fekete térben úszó dobozokon egy nyílás van, amelyen be lehet menni, ez fekete függönyökkel van lezárva, hogy ne jusson fény a terembe. Belül többnyire sötét van, sejtelmes a hangulat. A teremben kiállított tárgyak erős, direkt fénnyel vannak megvilágítva, hogy kiemelkedjenek a sötétből.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A sokszínű tantárgyak, a segítőkész tanárok, a számítógépek, amelyeken sok hasznos program megtalálható, a nyári művésztelep, valamint a folyamatosan fejlődő műhelyek mind segítették tanulmányaimat.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Az oktatás nagyon gyakorlatorientált.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Nagyon közvetlen a légkör, a tanárok szívesen segítenek, akár tanórákon kívül is. A kötelező tantárgyakon túl is sok lehetőség van fejleszteni magad, mint például szabadon választható tantárgyak, művésztelepek, MetuCare. Aki tanulni, fejlődni akar, annak itt megvan minden lehetősége rá.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Szeptembertől mesterképzésen folytatom tanulmányaimat, itt a METU-n.
Tedd meg karriered következő lépését a METU alapképzésén - ismerd meg Környezetkultúra BA képzésünket!