bán andrás

BÁN ANDRÁS

FOTOGRÁFIA 2., ELSŐ DÍJ

András Fotográfia alapszakunk hallgatója.

Nyertes pályamunkája: Album

Az „Album” egy fiktív családi fotótár, amely csak a néző fejében lesz jelen. Alapja egy valódi családi negatívarchívum, távoli rokontól örökölt negatívok. A szerző kívülállóként tekint ezekre a rögzített pillanatokra, hiszen ezek nem élnek az emlékezetében, nem részei életének, ahogyan a nézőének sem.

Az album látszólag üres, halvány foltokat, körvonalakat láttató fotók szerepelnek rajta. A fotópapírra történő nagyítás után, hívás és fixálás nélkül rögtön az albumba kerülnek a képek. A munkát csakis vörös fényben, laborkörülmények között lehet megtekinteni, a fényképek fixálásának hiányából fakadóan. Mint mások emlékei, a fényérzékeny anyagban létrejövő látens képek egyszerre láthatatlanok és létezők.

A feldolgozás és válogatás során kiderült, bizonyos képekhez kötődést, ismerős rokont, vagy helyet vélt felfedezni a szerző. A minimális vizuális és érzelmi élmény megjelenítéseként ezek a képek nagyítás után rövid ideig hívóba lettek helyezve, de fixálás után is csak jelzésértékű képi elemet tartalmaznak. Tájékozódási pontként csak az albumban szereplő képaláírások szolgálnak. Az emlékképek az albumban sem lesznek láthatóak, ahogyan a néző emlékezetében sem léteznek.


RÖVID INTERJÚ ANDRÁSSAL

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Erre a kérdésre mai napig keresem a választ, talán ezért is csinálom, hogy megtudjam, mit adhat nekem a fotó.

Miért ezt a szakot választottad?

Egyértelmű volt, hogy Fotográfia szakra jelentkezem, korábban is ezt tanultam alkalmazott fotográfusként. Szakmai tudásomat akartam elmélyíteni, illetve megtudni, hogy a fényképezés mely része érdekel engem igazán.

Mi inspirál?

Leginkább helyek, vagyis inkább az a hely inspirál, ahol élek. Néhány éve elkezdtem feltérképezni a saját, gyerekkori vizuális élményeimet és emlékeimet, azonban nem gondoltam, hogy ez a kutatás meg fog jelenni a munkáimban. Tévedtem, ugyanis nemrég kezdtem rájönni, hogy több munkám kiindulópontja valami kiskori emlék, vagy élmény. Jelenleg is 3-4 olyan tervem van, amely a gyerekkorom állóképi és mozgóképi hatásainak a feldolgozását veszi alapul, illetve tágabb értelemben a kilencvenes évek világát.

Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben?

A közeljövőben is folytatnám ezeknek a hatásoknak a vizsgálatát, de szeretnék nyitni új és általam eddig nem próbált képi világok felé. Jelenleg a diplomamunkám készítésével vagyok elfoglalva, célom, hogy mesterképzésen folytathassam tanulmányaimat, mindenképpen alkotói területen. Alkalmazott részen pedig a művészi nyomatok készítése érdekel, szívesen foglalkoznék professzionális fotónyomtatással és fotónagyítással.

ANDRÁS KEDVENC FŐISKOLAI MUNKÁI:

RUPTURE

Kilépni a valóságból, egy pillanatra elhagyni a világot, majd hirtelen visszatérni. A térből való kiszakadás - mikor elveszítjük akár az öntudatunkat is – általam elképzelt vizualizációja egy tágabb értelemben is vizsgálható, ugyanis nem a konkrét, képen szereplő egyénre koncentráltam. Az alakok apró részként jelennek meg, de nagyon hangsúlyos elemként.  Ezzel a fémes és természetellenes anyaggal való kitakarása a valóságnak felfogható egyfajta ember általi környezetformálásnak is, ugyanakkor ezzel a hömpölygő matériával teremtődik meg egy teljesen más térbe való helyeződés. A sorozat nyitva hagyja a néző számára az értelmezési lehetőségeket, így a képek akár megkérdőjelezhetik azt is, hogy hol van az ember helye a természetben.

 

SPACELINES

Sorozatom egyfajta tanulmány, amelyet egy panorámafényképezővel készítettem. Tulajdonképpen a természetes téri helyzetek megváltoztatása, átértelmezése volt a célom, előtérbe helyezve a fény szerepét.

A kamera egy madzag segítségével a saját tengelye körül több, mint 360 fokos fordulatot tesz meg, és így képezi le a körülötte lévő látványt. A fényképezőgép belsejében egy filmtovábbító automatika gondoskodik arról, hogy a 36 kockás film 6 képkockássá váljon. (Ha a leírás szerint használjuk.)

Ezt a mechanizmust kihasználva, réskamerává alakítottam a fényképezőgépet azáltal, hogy a forgómozgást kiiktattam. A réskamerát leginkább a célfotók készítésekor alkalmazzák. Működésének alapja, hogy a filmsík előtt közvetlenül egy rés található, ami mögött a film halad, így csupán függőleges vonalak exponálódnak le a negatívra. Teljesen más módon képezi le a teret, mint ahogy azt valóságban látja az ember. A kísérlet folyamata eredményeképpen létrejött színkompozíciók egyszerre hatnak tudatosan megtervezett és véletlenszerű lenyomatoknak.  A felvételeket kézből készítettem, nem rögzítve a kamerát. így a hagyományos célfotókkal ellentétben a negatívokon hullámos vonalak, túlexponált függőleges sávok jelentek meg. Ez az esetlegesség teszi főszereplővé a fényt, hiszen a kiégett vonalak nagyon hangsúlyos kompozíciós elemmé lépnek elő, szinte egy új dimenziót tárva elénk.