„Szeretek létrehozni új dolgokat, kitalálni valamit, majd megvalósítani azt. Csodálatos érzés, amikor egy kész tárgy a kezemben tartva pontosan úgy, vagy talán még jobban néz ki, mint ahogy azt a legelején elképzeltem.”
Bakó Evelin Kézműves tárgykultúra alapszakunk divatékszer- és kiegészítő tervezés specializációján diplomázott.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A munka szeretetére tanítottak a szüleim, én pedig az alkotásban találtam meg azt az érzést, ami feltölt és ahol a folyamatos sikerélmények hajtanak előre. Szeretek létrehozni új dolgokat, kitalálni valamit, majd megvalósítani azt. Csodálatos érzés, amikor egy kész tárgy a kezemben tartva pontosan úgy, vagy talán még jobban néz ki, mint ahogy azt a legelején elképzeltem.
Miért ezt a szakot választottad?
Már kiskoromban is magam varrtam a ruhákat a babáimnak, az első varrógépemet még tízéves korom előtt kaptam, és ez az érdeklődés egyre jobban elmélyült, végül pedig tisztán kirajzolódott, hogy a kiegészítő-tervezés és -készítés az az út, amit járni szeretnék.
Mi inspirál?
Különleges és inspiráló bármi lehet, amit annak látunk. Egy alkotásvágytól égő személy nyitott szemmel jár, befogad minden impulzust és a számára igazán intenzív vagy különleges pillanatot átformálja valamivé, ami talán más számára is ad egy érzést vagy benyomást. Én a tárgyalkotásban találtam meg a magam kifejezésmódját, sokszor csak egy érdekes forma ihlet meg, de egy gondolat vagy érzés megfoghatóvá tétele is izgalmas kihívás.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A diplomamunkámat élveztem a leginkább, ez volt az a pont, ahol kiteljesedett nálam, hogy milyen irányba szeretnék haladni a későbbiekben.
Sokat kísérleteztem, többek között belekóstoltam az alumínium eloxálás folyamatába, ami a végeredmény sikerében bízva kicsit közelebb hozta hozzám a mindaddig mumusnak tartott kémiát. Egészen fellelkesültem az apró sikereken, a jövőben is bátran belevágok hasonló projektekbe, hiszen a szokatlan anyagpárosításokon vagy technikai bravúrokon felül különleges, egyedi varázst ad a tárgyaimnak még az a bájos tökéletlenség is, ami a kísérletezéssel jár együtt.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad? A diplomamunkám a fraktálgeometria vizsgálatára és elemzésére épült. A fraktálok olyan geometriai formák, mint egy háromszög vagy egy kör, csak ezek jóval bonyolultabbak, mivel a körvonaluk nem meghatározható, éppen ellenkezőleg, folyton változnak, és minden irányban növekednek. Lenyűgöző érzés megfigyelni, hogy a természetben ez miben is formálódik meg. A napraforgó magjainak elrendeződése, a pozsgások és kaktuszok ismétlődő formái, a méhsejtek, a virágszirmok szabályszerűsége, a levél erezetének vagy akár a jégvirágnak a folyamatos elágazódása mind ide sorolható.
A kiegészítő tervezés során ezt a növekedést szerettem volna megjeleníteni, amit a síkból térbe való kiemelés által formáltam meg. A bőrből készült, kézi hímzésű táskakollekcióm kész darabjai végül olyan formákká alakultak, amik emlékeztettek egy-egy természeti motívumra vagy külsőleg, vagy növekedési elvüket tekintve. Praktikusság és funkcionalitás szempontjából a tárgyak visszaalakíthatóak sík formájukba, ami egyben helytakarékos is. Mindkét tervezési feladatban igyekeztem megjeleníteni a növekedés, és ezáltal a mozgás mechanikáját, ezért az ékszertervezés során egy variabilitás elvére épülő ékszerkollekciót készítettem.
A hajtogatást vettem alapul, ami lehetővé tette, hogy egy kis elemből egy mozdulattal nagy méretűvé alakítható legyen a tárgy, valamint így adódik az a lehetőség is, hogy egy hétköznapi méretű tárgy átalakulhasson egy kifutó ékszerré. A fő alapanyagom, az alumínium eloxálásával kísérleteztem, ami különleges színeinél fogva a ruházat hangsúlyos kiegészítőivé változtatja az általam tervezett tárgyakat.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Első sorban kiváló szaktanáraim Jermakov Katalin és Poppre Orsolya munkáját szeretném itt megemlíteni, nagyon nagy hatással voltak rám és új perspektívák nyíltak meg előttem a közös munka során. Egyik részről a tökéletességre való törekvés és a precizitás fontosságát tanultam, másik részről a tökéletlenségben meglátott szépség és egyediség értékelését. Fontos ennek a kettőnek az egyensúlya, az egymás mellett való alkalmazás során igazán egyedi értékek hozhatóak létre.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A METU jó lehetőséget ad a fejlődéshez annak, aki fejlődni akar. A tanárok partnerként tekintenek a diákokra, az oktatás személyre szóló és nagyon rugalmasan igazodik az egyéni képességekhez és elképzelésekhez. Egy közös cél felé haladunk, folyamatosan mélyül a szakma iránti szeretetünk, végül együtt örülünk a sikereknek.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Izgalmas és ijesztő belevágni mindannak a megvalósításába, amit egészen eddig csak terveztem. Nosztalgiával gondolok vissza a konzultációkra, és a műhelybeli hangulatra, ami a sok vizsgadrukk ideje alatt az egyetlen hely volt, ahol igazán megértésre találtam a társaim közt.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Mint általában minden előttem álló, mérföldkőnek számító eseményt az életemben, ezt is nagy izgalommal vegyes feszültség előzte meg, végül pedig nagyon gyorsan túl voltam rajta. A diplomamunka kivitelezése során nehéz objektíven szemlélni a folyamatot, de nagyon jó volt hallani a bizottság véleményeit és értékeléseit, ez is lendületet adott a folytatáshoz, valamint egy kis pluszt azon meggyőződésemhez, hogy jó irányba haladok.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Jelenleg egy állami pályázat lehetőségeit kiaknázva indulok el az úton, hogy felépíthessem a saját márkámat és vállalkozásomat, nagy távlatokban ennek a kiteljesedése a cél, kisebb lépéseket tekintve pedig sodródok a kínálkozó lehetőségekkel és igyekszem megélni az életet, hiszen az inspirációm fő forrása is az a sok-sok különleges pillanat és impulzus, amit az élet nyújt mindannyiunk számára.
