"Az a terv, hogy filmrendező leszek, amíg meg nem halok..."
Máté Mozgóképkultúra és médiaismeret szakunkon végzett. Az egyetemi évek alatt készült filmjei számos fesztiválon szerepeltek. Sárga csillagos kocsmák című alkotása kapta a Zsidó Filmfesztiválon 2014-ben a Cirkofilm díját. Első asszisztensként részt vett Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál filmjének készítésében is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Talán Bud Spencer és a Star Wars, mint gyerekkori rajongásom tárgyai, illetve a fejemben megmozduló kötelező- és fantasztikus olvasmányélményeim miatt kezdtem el a minden művészeti ágat egyesítő, legnagyobb hatásra képes film iránt érdeklődni.
Miért ezt a szakot választottad?
Több, hasonló szakot jelöltem meg érettségizéskor, egy másik egyetemre nem vettek föl, egy másik szak pedig nem volt elég filmes nekem. Azt, hogy filmezni fogok, 7. osztály óta tudom biztosan.
Mi inspirál?
Félelmek, vágyak, álmok, kérdések, családi történetek, hétköznapi jelenetek a piacon, meg persze zenék és más filmek.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Talán azok, amiket a 3. félévben hétről hétre, azaz az ötlettől az exportálásig 6 nap alatt kellett elkészítenünk. Egyik sem lesz fesztiváldíjas, de ezeket forgatni is szórakoztató volt, és sikerélmények is voltak, mert hamarabb láttuk a végét, mint egy fél éves diplomamunkának: amit tegnap előtt írtam, tegnap szerveztem, ma forgattam, és holnap vágok, az holnapután egy kész kis etűd vagy jelenet. Ez gyors gondolkodásra és cselekvésre késztetett, ami a filmszakmában nagyon jól jön – persze akkor, ha edzésben tartja magát az ember.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Kikelet a diplomafilmem címe. A témája a rajongás és a remény kortalansága: a Jordán Tamás özvegy férfija felfigyel a Pogány Judit alakította szomszédjára. Mindez egy megható, és nagyjátékfilmre is elegendő terjedelmű megtörtént eseményből ered, amit megfigyeltem, majd redukáltam, balladaszerűbbé tettem, hogy 16 percbe beleférjen. Érdekes, hogy ahogy az időskori udvarlással foglalkoztam hónapokig, egyre több ilyen történettel találkoztam, akár kávézók szomszédos asztalait hallgatva. Lenyűgöz, hogy sokakban 70-80 év felett is van annyi életkedv és szeretet, mint fiatalon.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Az a terv, hogy filmrendező leszek, amíg meg nem halok; de szeretek vágni, filmeket és mást is írni, és zenélni is. Előbb-utóbb tanítanék is szívesen, majd ha már lesz mit.
Szeptembertől továbbtanulok egy mesterszakon, ahonnan remélhetőleg eljutok Erasmusszal Nyugatra. A tanulás mellett szeretnék magyar rendezők asszisztenseként dolgozni, videoklipeket rendezni, és belevágni a nagyjátékfilmembe, amit jelenleg írok.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Talán a legfontosabb, amit ezalatt a három év alatt sajátítottam el, az a kritikus szemlélet volt, saját munkámmal és másokéval szemben is. Amellett persze, hogy ipari tömegfilmeket csak nehezen tudok végigülni, ez azt is jelenti, hogy valamennyire megérett bennem, hogy milyen irányban érdemes alkotni, kísérletezni, honnan érdemes tanulni. Az egyetemi évek alatt köttettek olyan ismeretségek, amik remélhetőleg végigkísérik majd az életemet, illetve Hajdu Szabolcs rendezővel találkozva adódott számomra egy nagyszerű lehetőség is: a Karlovy Varyban díjazott Ernelláék Farkaséknál forgatásán asszisztense lehettem, testközelből tanulva egy régi példaképemtől.
Kikkel dolgoztál együtt a diplomamunkád elkészítése során? Milyen volt csapatban dolgozni?
A szűkebb csapat Kisteleki Márton operatőrből és Csontos Kata vágóból állt (akik szintén a Kikelettel diplomáztak), illetve Bendó Zsuzsanna rendezőasszisztensből és Makláry Máté zeneszerzőből, akik korábban szintén a METU-n végeztek. Tanáraim közül Ferenczi Gábor és Miklós Mari tanácsaiért, útmutatásáért vagyok rendkívül hálás. Az emberek, a technika, a helyszínek, a kellékek, és az engedélyek szervezése, és maga a forgatás is kemény és tanulságos munka volt, de így is szerencsésnek gondolom magam az egyetem támogatása és a profi stábunk miatt. Fontosnak tartom, hogy ilyenkor a hajót mindenki ugyanabba az irányba evezze, és bízzon a kapitányban, a folyásiránytól függetlenül.
