„A film egy olyan különleges művészeti ág, amely egyesíti az irodalom, a színház, a festészet/fotográfia és a zene történetmesélő sajátosságait. Így az motivál, hogy a lehető legalaposabban megismerhessem ezeket a sajátosságokat és feszegessem azok határait.”
Zoltán Mozgóképkultúra és médiaismeret alapszakon diplomázott, jelenleg Mozgóképművész mesterszakunk hallgatója. A 23. Országos Diákfilmszemlén a Mediawave szakmai különdíját kapta, diplomafilmje a január 9-ei Cinemascope-on látható majd.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Röviden, azért mert nincs semmi más, ami igazán érdekelne! Kicsit jobban kifejtve, én a tinédzser éveim alatt egy eléggé útkereső fiatal voltam és az egyetlen fogódzkodót a filmek világa jelentette számomra. Tizenhat évesen láttam először az Amerikai szépség című filmet, amelynek hatására teljesen átgondoltam az addigi életem és más szemmel kezdtem tekinteni a rövid, kozmikus értelemben is elhanyagolható, de mégis nagyszerű, megismételhetetlen létezésünkre. Nem szoktam kettő-háromnál többször filmeket „újrázni”, az Amerikai szépséget azóta mégis minden évben rituálészerűen meg kell néznem. Utoljára a Bem moziban volt szerencsém nagyvásznon látni...
Az érettségi után még mindig nem voltam biztos a dolgomban a pályaválasztás terén, így tettem egy évnyi kitérőt az ELTE-IK programtervező-informatikus szakán. Sokáig elvesztegetett időnek tartottam, de ma már tudom, hogy hasznos évnek bizonyult. Nem éreztem jól magam az informatika világában, ám annál jobb nekem a filmes közegben. Fontos lecke volt, aminek következtében sokkal inkább tudom értékelni a helyemet, ahol vagyok és amerre tartok. Sajnos manapság nem mindenki ilyen szerencsés a pályaválasztás terén.
Továbbá említésre méltó tény az is, hogy az ELTE-n ismertem meg az állandó írótársamat, Paksi Dánielt, akivel már négy forgatókönyvet írtunk közösen.
Miért ezt a szakot választottad?
Az ELTE után egy filmes OKJ-tanfolyamon próbáltam ki magam, az azóta sanyarú sorsra jutott NOVUS Művészeti Iskolában. E tartalmas esztendő alatt egyenlő mértékben kezdett el érdekelni az operatőri és a rendezői mesterség. Így komoly dilemma volt a METU-s felvételinél, hogy Kameraman vagy Mozgóképkultúra és médiaismeret szakra jelentkezzek. Végül az utolsó pillanatban a rendezés mellett tettem le a voksom, amit azóta sem bántam meg, hiszen a három év alatt bejártam néhány kameramanos órára és vetítéseikre egyaránt, így némileg ez irányú ambícióimat is fejleszthettem.
Mi inspirál?
Igyekszem a filmkészítés teljes gyakorlati és elméleti spektrumából, minél nagyobb szeletet elsajátítani. Hiszem, hogy egy rendezőnek sokkal több dolgot kell tudnia, azon felül, hogy övé az utolsó szó a forgatáson, mivel ő a készülő film első nézője (is). Így az alapszakos tanulmányaim alatt arra törekedtem, hogy minél több pozícióban kipróbálhassam magam.
A film egy olyan különleges művészeti ág, amely egyesíti az irodalom, a színház, a festészet/fotográfia és a zene történetmesélő sajátosságait. Így az motivál, hogy a lehető legalaposabban megismerhessem ezeket a sajátosságokat és feszegessem azok határait. Egy jó időben készült filmmel teljes generációkra lehet hatni, ezért nem is lebeghet kisebb cél előttem mint, hogy minél több emberhez eljuttassam az általam készített filmeket, amelyek releváns tartalmi üzenetekkel bírnak. Meglátjuk mennyire sikerül majd!
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Majdnem mindegyik kisfilmemet szerettem csinálni a három év alatt, hiszen sokat tudtam tanulni belőlük. Ha ki kellene emelnem egyet a diplomafilmemen kívül, akkor az a Rita című kisfilm. Másodévesként csináltam az operatőr jó barátommal, Kasztner Barnával, aki ezzel a munkával diplomázott abban az évben, illetve Török Évával a rendezőasszisztenssel és Szabó Ildivel az animátorral.
Számomra egy meghatározó pont volt, mivel ez az első olyan filmem, ami több jelenetből és több forgatási napból is állt. Profi színészekkel (Benkő Nóra, Rajkai Zoltán, Fillár István, Konter László) és amatőrökkel (Apkó Blanka, Bánki László) dolgozhattam együtt, illetve rengeteg formanyelvi kísérletet tehettem, amelyek közül kiemelendő az élőszereplős- és az animációs film keverése.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Gyerekkoromban tíz éven keresztül sakkoztam, így a filmes világon kívül ez az egyetlen olyan szubkultúra, amihez igazán mélyen közöm van. Az alapképzés során több feladatra is sakkos témájú kisfilmet csináltam és nem volt kérdéses számomra, hogy ezek a munkák egy nagyobb projektnek az előtanulmányaiként szolgálnak.
Végül a Havas Media és a KMH Film által kiírt pályázatra beadtunk egy gyereksakkversenyről szóló, A vándorkupa című forgatókönyv-csomagot. Amikor kiderült, hogy nyertem a pályázaton, hamar rájöttem, ennél jobb lehetőségeim nem lesznek a diplomamunka elkészítésekor, vagyis ezzel a filmmel kell diplomáznom. Így az iskola és a két cég koprodukciójában készült el a film.
A vándorkupában összpontosult minden, amit a három év alatt elsajátítottam a filmkészítésről.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Jelenleg is a METU-n tanulok, már Mozgóképművész mesterszakos hallgatóként, a Kreatív Producer specializáción. Ha ezt is elvégeztem, szeretnék a nagyobb magyar és külföldi produkciók közelébe kerülni, illetve a reklámok és a videóklippek készítése is vonz. Természetesen ezeken felül folyamatosan fogok pályázni a kis- és nagyjátékfilmes lehetőségekért, és ha úgy adódik, hogy épp nem jön össze semmi, akkor no-budget kisfilmeket fogok csinálni (talán egy nagyot is) a filmes barátaim segítségével, mert nem akarok komoly szüneteket tartani két film készítése között. Távlati tervként pedig ott lebeg, hogy szeretném majd oktatóként visszaadni azt a tudást, amit a filmszakmában szereztem.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Elsősorban a tanári gárda kiemelkedő és fáradhatatlan munkájával, hiszen gyakran a tanítási időn kívül is sok segítséget kaptunk tőlük. Aztán a Fényíró Filmklub is egy igen színvonalas iskolaprogram volt, ahol szerda esténként, hétről hétre megnéztünk egy-egy híres magyar filmet és utána kérdéséket tehettünk fel az egyik alkotónak. Továbbá a csoportunkban is sokat tanultunk egymástól és egy jó hangulatú, kreatív közösség alakult ki a három év alatt.
Kikkel dolgoztál együtt a diplomamunkád elkészítése során? Milyen volt csapatban dolgozni?
Filmet készíteni csak csapatban lehet, így már a legelső feladatoknál is stábokba kellett verődni, de tény, hogy a diplomamunkám igényelte eddig a legszervezettebb együttműködést. Volt olyan forgatási nap, amikor húsz stábtag és harmincnál is több gyerekstatiszta vett körül. Akkor nagyon stresszes volt, ám utólag szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a próbát még az iskolai évek alatt kellett kiállnom.
A vándorkupa stábjának nagy részét METU-s hallgatók tették ki: Málics Gábor az operatőr, Bendi Balázs a gyártásvezető, Vörös Zétény a vágó, Bozzay Balázs és Török Éva a két rendezőasszisztens, Nemes Sándor a fővilágosító, Kasztner Barna és Jecs Viktor a B kamerások és Szakály Réka az animátor. Illetve külsősökként meg kell említeni Kósa Ádámot a zeneszerzőt/hangmérnököt, Paksi Dánielt a társ-forgatókönyvírót és Takács Emőkét a kellékest.
A két főszerepet pedig Ruszina Szabolcs (aki a Kolibri Színház színésze) és Apkó Blanka (aki már az ezt megelőző filmemben is főszereplő volt) játszotta.
