„Legtöbbször valamilyen apró részletről ugrik be valami, ami nem feltétlenül kapcsolódik a munkához, akár egy kép vagy rajz töredéke, érzelem, elsuhanó látvány.
Eszter Környezetkultúra alapszakunkon végzett. Többek között részt vett a wroclavi Fresh Design METU-s csapatának munkájában és a Magyar Építész Kamara 2015-ös Construma kiállításon megvalósult pavilonjának tervezésében és megvalósításában.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Gyerekkorom óta érdekel a téralakítás, az építészet, a belsőépítészet. Nem tudom pontosan megfogalmazni az okát. Talán – a legnehezebb része - a tervezés összetettsége, számtalan szempontja olyan vonzó. Gimnáziumban rajz tagozatra jártam, ott még jobban felerősödött az elhatározásom, és általában a művészet is egyre inkább érdekelt.
Miért ezt a szakot választottad?
A gyerekkori érdeklődés hátulütője nálam az volt, hogy azt hittem, hogy minden lehetőséget számba vettem, minden érdeklődésemet, képességemet feltérképeztem. Ez természetesen nem így volt, amire a felvételi időszakban döbbentem rá. Visszavontam a jelentkezéseimet és elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan tovább. Szinte az utolsó pillanatban határoztam el, hogy erre a szakra fogok jelentkezni. Úgy éreztem, a szak neve alapján, hogy a „környezetkultúra” átfogóan, távolról és egészen közelről is figyeli az építészeti, belsőépítészeti és általában a tervezési folyamatokat, és abban a bizonytalan korszakomban ez volt az, ami meggyőzött. A válasz rövid verziója az, hogy megfogott az iskola hangulata és tetszett a spontán választás izgalma.
Mi inspirál?
Feladattól, projekttől függ. Legtöbbször valamilyen apró részletről ugrik be valami, ami nem feltétlenül kapcsolódik a munkához, akár egy kép vagy rajz töredéke, érzelem, elsuhanó látvány. A munkához kapcsolódó helyszín és történetek, történelem vizsgálata mindig a legfontosabb. Az adott területen való képzeletbeli és valódi, néha céltalan séta sokat is segít.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A kartonból hajtogatott, közösségi térbe szánt ülőke kis mérete ellenére nagyon összetett feladat volt, az anyaghasználat elkerülhetetlen következményei miatt (a hajtogatás értelmes, működő megoldás legyen). A tervem lényege az volt, hogy két ember is ülhesssen rajta, a forma miatt egymás felé tudnak fordulni és bizalmasan beszélgetni, miközben a környezetükben zajló dolgokat is figyelemmel tudják kísérni. Egy ember laptopos munkaállomásként is használhatja, lovaglóülésben.
A természeti környezetben telepítendő kis ház maximum méretei 9m2 alapterület és 4,5 méter belmagasság lehetett. Az ezek alapján kialakuló hasábot egy ferde csíkkal csonkoltam. A ferde üveghomlokzatot fekete oszlopok támasztják alá. A szembeszökő támasztó szerkezet a kis ház sebezhetőségére, természeti elemektől való függésére utal. Nagyon élveztem, hogy rövid tervezési időt kaptunk, két hét alatt egy fő számára csak a legszükségesebb tereket alakíthattam ki.
A METU Környezetkultúra alapszak 2014/2015-ben másodikos évfolyamából került ki egy négy fős tervezőcsapat, amelynek tagja voltam (Fehér Anna, Marosi Eszter Anna, Németh Flóra, Pekarek Tekla). A Magyar Építész Kamara számára tervezett pavilonunk épülhetett meg a 2015-ös Construma Építőipari Szakkiállításon. A létrehozott tér középpontja a tipikus ház alakú sziluett, egyben egy kapu, amely összeköti a két bárpult magasságú laptopos munkahelyet. Ez a munka egy valódi tervezési folyamat volt, 2-3 hónap alatt az első víziótól az építésig jutottunk, utána pedig láthattuk, ahogyan az emberek használják, körül- és bejárják. Rengeteg olyan dolgot kellett közben elintéznünk, megcsinálnunk, amiről addig nem sok fogalmunk volt.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Egy valóban létező művészeti szakközépiskola (Fóti Népművészeti Szakközépiskola) „rajzműhelyét” terveztem. A fóti Gyermekközpont területén található, ami a Károlyi grófok kastélyához tartozó óriási park. Az iskola főépületétől távol, egy melléképületben vannak a rajztermek, illetve egy tornaterem és a kiszolgáló helyiségei. Ez a ház vált diplomamunkámban egy külön műhellyé, ahol rajztermek, fotóstúdió és kiállítótér is van. Megoldásra váró problémákkal rendelkező valódi helyszínt szerettem volna találni a diplomámhoz, ezen túl az oktatás terei, az iskolák dolgozói és tanulói is sok összetett kérdést jelentenek a tervezésben. Tetszett, hogy Fóton belül a Gyermekközpont, egyben kastélypark egy külön világ, ugyanúgy, ahogy a rajztermek épülete a szakközépiskola életében.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Terveim között szerepel több mesterképzés elvégzése, workshopokon való részvétel és külföldi tanulás vagy munka, de több évtizedes távlatban Magyarországon képzelem el az életem. Nagy részben azért is, mert sok fejleszthető, különleges, esetleg problémás terület, helyszín van az országban, ahol tértervezőként szívesen segítenék.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Elsősorban azzal, hogy a féléves feladatok során sokféle léptékben és témában kipróbálhattam magam, miközben sok szakmai és személyes tanácsok kaptam a tanároktól. Emellett mindig támogatóan fogadták, ha iskola mellett pályázatokra, workshopokra jelentkeztünk, közösségi eseményeket szerveztünk a szakon belül. Sőt, leginkább az iskolán keresztül találtunk, vagy kaptunk erre lehetőségeket. Ezen kívül sok olyan embert ismertem meg, akivel most és a jövőben is szívesen dolgoznék együtt, vagy kérném a tanácsát.
