„Az iskola megalapozta a tudást, amire most már bátran építkezhetek.”
Réka Animáció alapszakunkon diplomázott. Számos fesztiválon szerepelt már, többek között a 12. BuSho Rövidfilm Fesztivál programjában is szerepeltek munkái. A Pázmány Film Fesztiválon animáció kategóriában Adorján Évával közös alkotása, az Instant második helyezést ért el, a kolozsvári FfeST International Student Film Festival zsűrije pedig dicséretben részesítette az alkotópárost, a 12. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon az információs-program Diákfilm kategóriájában is láthatta filmjüket a nagyközönség. Részt vett a Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmszemle televíziós hirdetéseinek készítésében, a 2016-os ITF Taekwon-do Világkupa reklámfilm pályázaton második lett. Szeptember 29-én az Átrium Film-Színházban az Animascope 3-on a szakmai beszélgetés résztvevőjeként megismerhetjük Réka filmjeit és gondolkodását is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is az alkotás vonzott, csak idő kellett még rátaláltam, mi is az, ami igazán illik hozzám. Hirtelen természet vagyok, az állóképek sosem kötöttek le, a mozgás, a folyamatos újítások és problémamegoldások vonzottak, így egyértelmű volt, hogy az animáció az én terepem. Persze nem tudtam, hogy mennyire fogom tudni a magévá tenni a műfajt, de szerintem ez egy olyan folyamat, ami teljesen sosem ér véget.
Miért ezt a szakot választottad?
Egyértelmű volt, hogy csak ez jöhet szóba mikor választanom kellett, és örömmel mondhatom, egy cseppet sem bántam meg, sőt szerencsésnek érzem magam, hogy tudtam mit akarok
Mi inspirál?
Leginkább a kortárs alkotások. Minden fesztiválon valami új impulzus ér, amiből később dolgozhatok. Emellett szerencsére rengeteg kiváló ember vesz körül, akik arra ösztönöznek, hogy mindig új célokat tűzzek magam elé.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az első „igazi” film, amihez kötődöm az Adorján Évivel közösön készített Instant. Ez volt az első komplexebb mű, amit kiadtam a kezeim közül, és egy nagyszerű emberrel dolgozhattam együtt közben, aki folyamatos fejlődésre ösztönzött.
A Szolnoki Filmfesztiválra készített Spot-om is közel áll hozzám, mivel egy új technikával ismerkedtem meg közben, és hihetetlen volt ezt később a tv-ben látni.
Mindent félretéve természeten a diplomafilmem az, amelyet a leginkább kész munkának érzek, és ezt élveztem a leginkább elkészíteni. Itt tudtam a legjobban felhasználni a 3 év szakmai tudását.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomafilmem a roppant egyszerű PUSH címet viseli, és ha nagyon le kellene egyszerűsítenem a történetet azt mondanám, egy olyan lány küzdelmével foglalkozik, akit a saját démona tart fogva. A film a szabadulás folyamatát dolgozza fel, és a bátorságot, amivel rendelkezni kell ehhez.
A téma megmunkálására való vágy már régóta bennem motoszkált, maga a film is már az első évtől tervben volt, ám a végső formájának elnyerésében nagy szerepe volt a tanárok útmutatásának és alkotótársamnak, Paulin Fannynak, aki az első perctől kezdve mellettem állt a film elkészítése során, a forgatókönyvet is együtt írtuk.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Egyelőre szerencsés vagyok, mert vannak megbízásaim, így úgy mondanám szabadúszóként létezem, de szeretném még képezni magam. Csak akkor akarok elhelyezkedni valahol, ha úgy érzem, rendelkezem a kellő tudással ehhez, így a mesterszak gondolata sem idegen tőlem.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Igazából mindennel. Nem volt semmilyen szakmai tudásom mikor idekerültem, és 3 év után rendezhettem egy filmet, ami önmagában is hihetetlen lehetőség. Az iskola megalapozta a tudást, amire most már bátran építkezhetek.
Kikkel dolgoztál együtt a diplomamunkád elkészítése során? Milyen volt csapatban dolgozni?
Ennek a kérdésnek nagyon örülök, mivel nem szeretem a diplomafilmem az „én” sokkal inkább a „mi” filmünknek nevezni. Mint említettem Paulin Fanny volt, aki a kezdetektől velem tartott, és csodálatos látványt teremtett a filmnek. Akik ismernek tudják, hogy a hátterek nem az erősségeim, így külön öröm volt, hogy rögtön az elején kaptam ebben segítséget. Adorján Évi, akit már szintén említettem volt a fő karakteranimátor, akinek mindig is nagyra tartottam a szakmai tudását. Mindig mutatott valami olyan megoldást, amire én nem is gondoltam volna. Jokesz Anna színezte a filmet, akivel szorosan együtt dolgoztunk, mivel én is animáltam, és egymáshoz igazítottuk az időnk. Mai napig hálás vagyok, amiért fennmaradt velem a hajrában hajnalig és együtt dolgoztunk a filmen. Olyan szerencsés voltam, hogy alsóbb évesek is besegítettek nekem, Kiss Nóri, Takács Nóémi, Dombi Barbara. Mind remek munkát végeztek és sosem felejtem el azt a lelkesedést, amivel tették. A lista igen hosszú, mert a zeneszerző, a szinkronhangok, a tanárok, mind részesei voltak ennek és kisnovella lenne, ha leírnám mindet. Maga a csapatmunka csodálatos volt. Sosem szeretek teljesen egyedül dolgozni, mivel nehezebb kritikusnak, vagy épp nem annak lenni. Remélem, a jövőben még sokszor dolgozhatok az enyémhez hasonlóan kiváló stábbal.